Most olvastuk - Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók

Ulickaja a kortárs ororsz irodalom meghatározó alakja különleges világú novellákat fűzött három láncba.

 

A Szegény rokonok című novellafüzér első darabja a hátborzongatóan szép és szomorú Boldogok című novella bevezet Ulickaja összetéveszthetetlen varázslatos világába.

A novellákban megjelenő a szocializmusban élő orosz emberek hol vidám, hol szomorú, fordulatos sorsait köti össze. A történetekben újra és újra felbukkannak ugyanazok a szereplők, egyszer mellékszereplőként, máskor főszereplőként. A szereplők átjárása a történetekben olyan érzetet ad, mintha egy képet különböző perspektívából nézhetnénk újra és újra. Novelláról, novellára haladva egyre mélyebbre áshatunk a lélek rejtelmeibe.

A Kislányok című novellafüzér talán a legegyedibb fejezete a könyvnek. A 10 év körüli kamaszkor küszöbén álló kislányok belső világát tárja elénk. A gyermekkor egyik legizgalmasabb időszakában járó kislányok legféltettebb gondolatait és érzéseit is felfedő történetek Ulickaja lélekábrázolásának gyöngyszemei.

A Címadó novellafüzérben az orosz társadalom különböző szegmenseihez tartozó szereplőinek történetei keverednek. Akár egy egyetemista szerelmespárról, akár egy érzékeny homoszexuális küzdelmeiről, vagy egy gazdag örökösét kereső idős műgyűjtőről szól a novella, a lélekábrázolás finomsága mindig egyedülálló és azt gondolja az olvasó, hogy ilyen lehet az igazi „nagy orosz lélek”.

A novellafüzérek történeteinek hátterét az orosz társadalom szocializmusban megélt hétköznapjai adják, azonban a „szoknyás Csehov” jelzővel emlegetett írónő igazi erőssége az emberi lélek ábrázolása. A novellák szereplői lehetnek bármilyen életkorú, műveltségű, társadalmi rangú emberek, lehetnek jó és rossz tetteik Ulickaja mindig pontos és árnyalt képet mutat róluk, miközben soha nem ítélkezik felettük.

Molnár Márta