hirdetés

Milyen típusú szülő vagy?

Család a tengerparton

A különböző nevelési stílusok nagy hatással vannak a gyerekek fejlődésére. Milyen nevelési stílusokat különböztetünk meg?

 

 

Bár azt, hogy egy gyerek milyen lesz, amikor felnő, sok minden meghatározza, de a különböző szülői nevelési stílusok nagy hatással vannak a gyerekek fejlődésére.

 

Milyen nevelési stílusokat különböztetünk meg?

 

Van először is a hagyományosnak tekintett tekintélyelvű nevelési stílus. A szülő a főnök, ő mondja meg a gyereknek, hogy mit csináljon, és engedelmességet vár el. Kutatások szerint az így nevelt gyerekek általában igyekeznek jól viselkedni, betartani a szabályokat. Kevésbé vállalnak kockázatot, nehogy hibát kövessenek el és bajba kerüljenek.

A következő leggyakoribb nevelési stílus a megengedő stílus. Ez a tekintélyelvű stílusra adott reakcióként jelent meg a 60’-as években. Az ilyen szülők megengedik a gyerekeiknek, hogy azt csinálják, amit akarnak, nem mondják meg nekik, mit kell tenniük. Az így nevelt gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem érzékelik a viselkedésük határait és akár szorongók vagy másik szélsőséges esetben lázadók és felelősséget vállalni képtelenek lesznek, mert a szülőktől nem kapnak irányítást.

A 80’-as években megjelent újabb nevelési stílus az irányító nevelés. Ez a kombinációját jelenti annak, hogy határokat állít a szülő, amikor szükséges és teret és szabadságot is ad a gyereknek, hogy meghozza a saját döntéseit. Az irányító szülők sokat beszélgetnek a gyerekeikkel, meghallgatják az ő kívánságaikat is, de a végső döntést ők hozzák meg, amennyiben ez szükséges. Az így nevelt gyerekek felelősségteljes és együttműködő felnőttek lesznek, de szükségük lehet mások jóváhagyására, mivel hiányzik belőlük a saját döntéseikbe vetett bizalom.

 

De vajon mi magunk milyen szülők vagyunk? Elégedettek vagyunk azzal, ahogy neveljük gyermekeinket? Mindig az adott helyzetet nézzük, vagy a hosszútávú hatásokkal is foglalkozunk? Úgy neveljük gyerekeinket, ahogy minket neveltek, vagy, ahogy szerettük volna, ha velünk bánnak? Vagy olyan dolgokat teszünk, amiket megfogadtuk, hogy mi sose fogunk tenni a gyerekeinkkel?

Bármit is teszünk, azzal hatással vagyunk a gyerekeinkre. Akár szándékosan akár öntudatlanul. Szülőként nem csak a nevelésnek szánt viselkedésünk hat rájuk, hanem mintaként is szolgálunk bármilyen helyzetben. Vajon ugyanazt mondjuk-e nekik, amit mi magunk teszünk? Vajon mi az, amit ők belőlünk látnak?

 

Az újfajta nevelési elvek szerint a szülő nem csak szabályoz és nevel, hanem tanít is és irányít. Tudomásul veszi, hogy a gyermeke egy különálló ember, saját külön elképzelésekkel, célokkal, képességekkel. Ha mi magunkkal már tisztában vagyunk, tudjuk, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, mik a céljaink, rá tudunk nézni a gyerekeinkre is úgy, hogy megértsük őket, hogy kik is ők valójában. Így tudatosan átgondolhatjuk, hogy mit szeretnénk a gyermekünk számára, milyen hatással akarunk lenni rájuk.