hirdetés

Hogyan lesz egy zsidó ékszerész fiából egy muszlim pasa örököse?

Szőcs Henriette A török brigadéros

Megjelent Szőcs Henriette A török brigadéros – A Kizil Elma háremének titka című regénye! Interjú.

 

 

Szőcs Henriette egy izgalmas regénytrilógiával jelentkezik. A történet a korabeli Oszmán Birodalomban játszódik. Ahogy a szerzőtől megszokhattuk, kalandból, szenvedélyből ezúttal sem lesz hiány. A török brigadéros első részében a Kizil Elma háremének titkára derül fény.

A hűség a kutyáknak való című könyved után most a tizenhetedik századba viszed az olvasót, ráadásul egy török hárembe. Miért éppen ezt a környezetet, ezt a témát választottad?
Érdekel az iszlám, rajongok az Oszmán Birodalomért, állandóan kutatom, milyen is lehetett a valódi élet a háremekben. Vajon tényleg annyira titokzatos, sejtelmes, fülledten erotikus volt, mint ahogy azt az utókor képzeli? Az egymástól korban távol játszódó regényeket azonban összekapcsolja az utazás és az erotika.

A könyv mindjárt egy dilemmával indít, majd rejtélyes gyilkosságok történnek. Én a magam részéről végigdrukkoltam a könyvet. Általában figyelemmel kíséred az olvasói véleményeket? Fontosak a visszajelzések?
Szerintem minden írónak célja az, hogy minél többen olvassák a szövegét, én sem a fióknak írok. Szórakoztatni szeretném az olvasóim, most éppen egy kalandos utazással a török dúlta Magyarországon, egy szerelmi történettel. Nagyon örülök a visszajelzéseknek, figyelek arra, mi tetszik nekik és mit hiányolnak, sőt, van néhány hűséges tesztolvasóm is.

Nyilván a történet nagy része a képzelet szüleménye. A környezet ábrázolásánál mennyire törekedtél arra, hogy minden részlet pontos, korhű legyen? Mennyit kellett utánaolvasnod?
A sztori természetesen fikció. De mivel történelmi kalandregényt írtam, sok benne a tényadat, valaha élt szereplők, mint például az utolsó budai pasa, és valós a könyv elején szereplő lista is a támadók fegyverzetéről. Muszáj pontosnak lenni, van, akit nagyon zavar egy-egy tévedés. Nagy barátom az internet, rengeteg időt töltöttem el források böngészésével. De persze, konzultálok is, például az iszlámot érintő kérdésekben a fiam családja szokott segíteni.

A történetben egy fiatal várandós háremhölgy kalandos utazásairól olvashatunk. A trilógia első része ennek a lánynak a meneküléstörténete. Miért gondolkodtál trilógiában?
A fő dilemma a történetben a török brigadéros identitászavara, ki is ő valójában, hogyan lesz a zsidó ékszerész fiából a muszlim Abdurrahman pasa örököse. Viszont, hogy eljussunk a problémáig, az olvasóknak meg kell ismerniük az előzményeket. Az első rész tehát az édesanyáról szól, a háremhölgyről, a második a fiúról, Rákóczi zsidó-muszlim brigadérosáról. A harmadik főszereplőjét nem árulhatom el, mert azzal már szpojlereznék, de a történet egyelőre A kurtizán munkacímet kapta. Miért trilógia? Mert így komplex, teljes a történet.

Érdekesek a figurák. Abdurrahmant hol szeretem, hol nem. Batthyány Ádám például számomra egy felajzott dúvad, nagyon nehezen tudom megérteni az ő igazságát. Aisa viszont nem csupán egy egyszerű naiv fiatal lány, akit sodornak az események, hanem a maga nemében egy számító nő is. Amikor írsz, vannak kedvenc karaktereid?
Mivel az összes az én gyermekem, nehéz választanom közülük, de az első részben Aisát kedveltem leginkább. Mindenből próbálja a legjobbat kihozni saját maga számára, és megragadja az ebben a korban adódó lehetőségeit az érvényesülésre, beveti a szépségét, az erotikus kisugárzását.

Számomra az első rész meglepő fordulattal ér véget. Van, amikor írás közben is változik a sztori, vagy szigorúan egy kötött vázlat alapján haladsz?
Nincs írásos vázlatom, a bevásárlólistám nem marad meg a fejemben, komplett könyveket viszont tárol az agyam. Mindig megvan, honnan hová szeretnék eljutni a történetben, de hogy milyen úton jutok célba, azt sokszor maguk a szereplők is alakítják.

Már kész az egész trilógia fejben, papíron, vagy még formálod a sztorit?
A második rész hatvan százaléka papíron is létezik, nagyjából összeállt a fejemben, de a befejező részben még vannak homályos foltok.

 

forrás: Athenaeum