hirdetés

Kicsinyítés

Kicsinyítés

Matt Damon összement és rájött, mi a legfontosabb az életben

 

Különös filmnek a főszerepét vállalta el Matt Damon. A történet előzményeiből azt hihettük, hogy elmegy túlzott világmegváltó nyálas történetbe a Kicsinyítés, amiben szájba rágják, miért is száguld az emberiség a megsemmisülés felé, vagy sekélyes viccekbe torkollik. De szerencsére, miközben érezzük, rossz felé tart a világunk, mégis tud vidám, poénos és elgondolkodtató történet lenni az, miért is érdemes élni.

 

Paul Safranek (Matt Damon) és felesége Audrey (Kristen Wiig) új házba költözne, főleg a feleség akar nagyobbat és újabbat, mikor kiderül, nincs pénzük erre az egészre, nem kapnak hitelt a vágyott épületre, nehéz döntést kell meghozniuk. Vagy bele kell menniük a fogyasztói társadalom nagy buktatójába, a még több hitelbe és a még több idegeskedésbe, vagy elfogadják az utóbbi évtized nagy felfedezését: a kicsinyítést.

Norvég tudósoknak sikerült megoldást találni a túlnépesedés okozta problémákra, sikerül összezsugorítani az embereket, amivel drasztikusan csökken a fogyasztásuk és ezzel védik a földet, cserében viszont sokkal többet ér piciként a pénzük és ezáltal sokkal minőségibb életben részesülhetnek.

Egyre több közösség, lakópark jön létre a kicsiknek, ahol idealisztikus környezetben élhetnek az átlagemberek, olyan házakban lakhatnak, úgy élhetnek, amit csak a viszonylag kevés milliomos tehet meg a nagyok között. Jól hangzik, de életre szóló döntést kell hozni ennek érdekében, mivel a beavatkozás nem visszafordítható. Ha egyszer átesnek rajta, akkor végleg körülbelül tizenkét centi magasak maradnak.

A döntés nem egyszerű, mert rengetegen idegenkednek a kicsinyítéstől, így lényegében, aki kicsi lesz, nem fogja tartani a kapcsolatot a nagyokkal. Majdnem olyan, mint amikor külföldre költözöl és nem is tervezed a visszatérést, felégetsz magad után mindent.

A film egyszerre vidám, hangosan nevethetünk a poénokon, de közben elgondolkodtat minket a kialakult társadalmi viszonyokon, számít-e az, hogy kicsik vagyunk, vagy nagyok, mennyire számít, hogy honnan jövünk, milyen tapasztalattal éljük a világot. Mihez kezdünk magunkkal, ha nem kellene dolgoznunk, mert milliomosként az örök bulizást, szórakozást, sportolást is megtehetjük. Nagy mélységekben nem boncolja a normális méretű és a zsugorított emberek közötti feszültségek, a jogi és egymás mellett élés kérdéseit, de azért felvillantja, milyen problémákat okoz ez az új életmód, de főleg azt, hogy milyet, ha nem történik a jelenlegiben semmilyen drasztikus változás.

Paul összezsugorodva valójában megtapasztalja, milyen is a világunk, rengeteg vicces jelenetet láthatunk, látványos képi gegekkel mutatják be a kicsiség és a nagyság közötti különbséget és ezt értsük szó szerint és átvitt értelemben is. Megtudja, mi is számára a legfontosabb az életben és ehhez akár nem is kellene kicsinek lennünk, de néha fontos, hogy más szemszögből nézzük az életünk. Paulnak olyan színészek segítenek ebben, mint Christoph Waltz, Hong Chau, Udo Kier, vagy Kristen Wiig.

 

 

Molnár Gábor