Feriha 1. rész hosszabb tartalma

Feriha 1. részének hosszabb tartalma

 

 

Feriha a szegény családból származó lány álmodozik a gazdagságról. Az anyukájával takarít egy gazdag család lakásában, de az anyja megkéri, ne segítsen neki, az ő kezecskéi fontosabb dolgokra hivatottak. Feriha abban reménykedik, ha egyetemre megy, akkor a szülein is tud segíteni.

 

„Az ész és a szépség az ég ajándékai. Te mindkettőt kaptál. Bár egy gondnok lányának születtél, szultánhoz méltó életed lesz” – mondja az anyukája a lányának.

 

Feriha a luxusépület alagsorában él a családjával, a vacsoránál ikertestvérével szócsatát vív, a fiútestvér keze nem eléggé tiszta, ezt megjegyzi Feriha is, az apjának fáj a sok takarítástól a háta. Ferihának van egy kistesója is, aki focizásból érkezik haza. Feriha szegényes hálószobában fekszik, a barbie babáját simogatja, mielőtt elaludna.

Másnap reggel megérkezik a luxusépület egyik lakója, Feriha barátnője Cansu és az anyukája. A gazdag lány az egyetemi felvételi eredményeket várja, ezért utazott haza, az anyuka nem fogadja a köszönő puszit Ferihától, mondván kicsit megfázott, de mikor megjelenik egy másik gazdag lány, szó nélkül puszilkodnak. Ez láthatóan rosszul esik Ferihának és az egész családjának. A nőre Cansu is haragszik, majd kiderül, nem véletlen, hiszen a mostohaanyja, aki ráadásul stílustanácsadót akar felfogadni mellé. A régi ruháit ki akarja dobatni a lánnyal, aki erre felajánlja Ferihának, ha valamelyik tetszik neki, akkor szívesen neki adja őket.

Feriha várja a felvételi eredményeit, de a testvére haragszik rá, amiért elfogadta a ruhákat. Feriha szerint Mehmet csak féltékeny, mert a nyolc általánost is alig végezte el, a fiú erre ki akarja dobatni vele a mások levetett ruháit. Az anyukája kizavarja Mehmetet Feriha szobájából, majd elkezdi vigasztalni a lányát, a férfiak ilyenek, nem értik meg a nők vágyait, a sajátjukat pedig letagadják. „Gyerekként könnyebb volt elfogadni a ruhákat odafentről, de már felnőttem, most már nehezebb.” – mondja szomorúan az anyjának.

Az anyukája kimegy és leteremti újra a fiát, aki megint azzal jön, hogy Feriha mások levetett ruháiért ácsingózik, amire az anyja megkérdezi a fiától. „Az hiszed, szeretem, vagy, hogy ő szereti? Én megszoktam ezt az életet, te a garázst, de Ferihának mások a vágyai, támogatnunk kell.” „Feriha és a vágyai… Hova jut vele anya? Te nem félsz ettől?” „Mehmet, félnem kellene? Te ne miattam aggódj és ne is a húgodért, a saját beteljesítetlen vágyaidért.” – mondja a fiának, Mehmet szó nélkül elhúz, a kisebbik fiú pedig ronda térdsérüléssel érkezik haza.

Az apuka és az anyuka beszélgetnek, az apuka szerint baj van, már megint veszekedtek a gyerekek. Szerinte abból van a baj, hogy a család férfi tagja alig végezte el a nyolc általánost is, míg a lány egyetemre készül, hát ez a baj. Erre Zehra visszakérdez, „Azért, hogy ne bántsa meg a testvérét, ne menjen egyetemre?” Riza, az apa visszakozik, csak arra célzott, a lánya sokat tanult már így is, nem lesz gond, ha nem veszik fel, sőt párt így is biztos fog találni magának, majd magukkal példálózik. Zehra viszont láthatóan többet szeretne a lányának, ezért kiáll mellette, Riza végül nem tudja, mit is szeretne, szerinte az is gond lesz, ha felveszik, az is, ha nem.

Zehra bemegy az alvó lányához, simogatja az arcát és reméli, meg lesz neki mindene, ami neki sosem volt. „Boldogságot hozol, mint a neved.”

Másnap nagyon ideges mindenki, várják az eredményt. Ferihát áthívja Cansu a barátnője, aki amiatt szomorú, hogy az apja nem is kereste, ha felveszik, az is biztosan csak a mostohája eredménye lesz, mert ő találta meg a számára a legjobb magántanárokat. Bekapcsolják a számítógépet és elkezdik megnézni az eredményeket. Nagyon örülnek, Ferihát felvették, nagyon sok pontot kapott, majd megnézik Cansuét is, a lány nem jutott be, összeomlik, a mostoha hazaküldi Ferihát, ideje hazamennie, közölje a jó hírt a szüleivel, majd kiosztja a lányát, hiszen még a gondnok lánya is bejutott. „A gondnok lányához sem érsz fel? Még az a szerencsétlen is jobb nálad” – hallgatja az ajtón keresztül a kifakadást Feriha, sírva rohan ki a házból, el az aggódva várakozó anyukája mellett is. A szülők azt hiszik nem vették fel, Zehrában láthatóan egy világ omlott össze. „Nem a gondnok lánya vagyok. Feriha, Feriha vagyok!” kiabálja a lány, mikor bejön vigasztalni az anyukája.

Feriha csinosan felöltözve már az egyetem területén sétál, majd iszogat a kertben és figyeli a történéseket, azt, hogy egy lány, milyen módon próbált megismerkedni egy fiúval, de az lepattintotta. Majd a barátnője elmeséli neki, az a fiú ott Emir Sarrafoglu, az egyetem sztárja, a fiú a suliból senkivel sem közösködik, csak modellekkel, színésznőkkel jár, az éjszaka hercegének hívják, megrögzött nőcsábász, természetesen gazdag család sarja. Emir mellett ül Hande a gazdag család lánya, Koray, a fiú barát is befolyásos családból származik. A barátnője óva inti Ferihát, ne akarjon közéjük kerülni, mert csak boldogtalanságot okoznak, a lényeg, ők az iskola krémje, azzal nem juthat be közéjük, hogy gazdag, családfaelemzés nélkül szóba sem állnak senkivel sem.

Emir barátai bulizni akarnak menni ma este is Emir apjának szórakozóhelyére, de a fiú nem akar menni, fáradt. Hande féltékeny, milyen lánnyal bulizhatott az este Emir, de Koray nem nyilatkozik.

 Csörög Feriha telefonja, az anyukája hívja, a lány szégyelli elővenni a telefonját, hiszen rajta kívül mindenkinek modern okostelefonja van, neki csak kopott nyomógombos. Mikor megy haza, Emir az autójával véletlenül nekimegy a kezének, kiesik a kezéből a táskája és a telefonja is darabokra törik. A fiú nagyon rosszul érzi magát, ki szeretné fizetni a telefon árát, de Feriha kiabál vele, nem kér a pénzéből. A fiú szeretné jóvátenni valahogy, erre Feriha lekiabálja, akkor soha többet ne vezessen, majd faképnél hagyja. Ez láthatóan imponál Emirnek.

Zehra Cansuéknál takarít, végighallgatja Sanem, a mostoha gondjait, hiába szerette volna, hogy önállóvá váljon a lánya, megint apuci pici lánya győzött. Végül megkérdi Zehrát, hogy megy az iskola Ferihának, aki elmondja, nagyon sok a tanulnivaló, sok a jegyzet, de az ő családjuk sosem adja fel, ettől Sanem láthatóan rosszul érzi magát, míg Zehrának jól esett végre odaszólni az eddig őket magasról lenéző nőnek.

Feriha hazafelé tart, látja közeledni a buszt, amikor megjelenik Emir a sportkocsijával és megáll mellette. Feriha gondolkodik, mi legyen, végül inkább leint egy taxit, mint hogy elmenjen a buszmegállóhoz és a fiú meglássa, hogy busszal jár. Csak annyit halad a taxival, hogy Emir ne lássa, már ki is száll, így is, a néhány tíz méterért is számára túl sokat kell kifizetnie.

Otthon mindenki a tönkrement telefonon sajnálkozik, mikor Riza felajánlja a sajátját, ami talán még régebbi, mint Feriháé volt. A lány próbálja elérni, hogy ne kelljen elfogadni, míg a testvére Mehmet nem finomkodik, Feriha gazdag egyetemre jár, neki okostelefonra van szüksége, fényképezővel. Az apa megsértődik, nem ismeri a kamerás telefonokat, ez is jó arra, hogy beszélgessenek, majd felkel a kanapéról és elmegy. Az anyuka megkérdi a fiától, hogy most boldog? „Olajat öntesz a tűzre. Tavaly három hónapig éheztél, hogy vegyél magadnak egy kamerás telefont. Szégyelld magad!”

Zehra bemegy a tanuló Ferihához, próbálja jókedvre deríteni, de nem sikerül, az sem segít, hogy elmondja Sanem asszony azóta is duzzog Cansu miatt, hiszen ott maradt a nyakán, a férje pedig biztos őt hibáztatja, mert nem sikerült a felvételi. Zehra nagyon büszke a lányára és elárulja, minden ismerősének arról beszél, mennyit tanul a lánya, de Feriha lepattintja, most is tanulna.