Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

ˆhirdetés

A jó és a rossz csatája Benyákosan mélytartalmú mondatokkal és egy olyan végkifejlettel, amit nem tudni, hogy képesek vagyunk-e elkerülni.

 

Két ember a történelem során folyamatosan összetalálkozik, harcolnak egymással, mert a jó és a rossz küzdelme örök. De, hogy kinek van igaza, sosem tudhatjuk meg, csak azt, hogy a nő a két férfi harcából nem jöhet ki jól.

 

Főhőseinket Kolumbusz korától kezdve követhetjük különböző történelmi eseményeken keresztül, így egy fura hajón, vagy De Sade márki kastélyában, vagy Londonban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. A történetek egy szálra felfűzve szórakoztatnak és gondolkodtatnak. A szereplők beszélnek a jóról és a rosszról, arról, amit, mi jónak, vagy rossznak gondolunk. De mi van, ha az emberek többségének inkább a rosszra van igénye és nem az elméletileg jót szeretnék? Lehet-e ezen változtatni, van-e remény, vagy egyre nagyobb őrültségek felé sodródunk az ingerküszöb emelkedésével egészen odáig, hogy az emberiség már nem lesz képes megálljt parancsolni és olyan véghez jutunk, ami nem biztos, hogy engedi a továbbélést a mai ember számára.

Az önálló novelláknak tekinthető fejezetekben örök a szerelem témája, nem csak a két férfi születik rendre újra, hanem egy vörös hajú nő is, aki mindig rosszul jár, az áldozat szerepét kapja, kegyetlen fájdalmat okozva a „jónak” minden egyes alkalommal, hiszen minden életében elveszti szerelmét. Élhetnek végre együtt, átélhetik az igaz szerelmet, nem csak egy fellángolásnyi időre? Átélhetik, megélhetik azt, ami világokat építhet, ha egyesül? Vagy romba dől körülöttük minden, mert az ideák harca elsöpör mindent.

Az első fejezetek címei is sokatmondók: A felfedezés kora, Az erkölcstelenség forradalma, a Sötét hasíték, mind-mind fontos fordulópontok a történelmünkben. Mikor közeledünk napjainkhoz, felgyorsulnak az események, a második világháborútól kezdve, az 56-os forradalmon át, egy-egy megrázó történelmi időszakon keresztül a nyolcvanas évekig, majd jön a lezárás, a jövő, annak különleges földi léte. Benyák érezteti ezzel a történelem sebességét, lüktetését, vagy, ahogy talán most megéljük azt. A korszakokba érezhetően beleásta magát és próbálja elénk tárni azt a világot, azokat a gondolatokat, eszméket, amiket a kor embere átélt. A rossz, aki kifejezi az emberi vágyat, míg a jó, talán azt is megmutatja, mit gondolunk ma minderről, eltávolodva az adott korszaktól, mit tennénk ideális esetben. A történelmi korokban keveredik a valóság a fikcióval, alátámasztja azt és teljesen átélhetővé teszi a szereplők vágyait, gondolatait. Aztán, ahogy elérünk a huszadik századba, elképesztően felgyorsul a fejlődés, a világunk, és ezt a rövid, de velős történetekben érezhetjük át.  Aztán eljutunk egy sivár jövőbe, amit nem kívánhatunk senkinek sem, de ha nem változtat az emberiség az életvitelén, valami hasonlót kaphatunk, jobb esetben.

A szereplők is változnak a történet során, a jó is fásul, megtörik, átérezzük, hogy valójában a jó és a rossz egyszerre benne van minden emberben.

Sajnos a „ma” kimarad, de ez sem teljesen igaz, mert minden történet, minden kérdés a mi életünkről szól, a mostról, amit nekünk kell megoldanunk, helyettünk a „jó” és a „rossz” nem adhat választ a kérdéseinkre, de a könyv elég energiát ad ahhoz, hogy érdemes több szempontból is megvizsgálni az eseményeket, amik alakítják a körülöttünk lévő világot.

 

Molnár Gábor