Öröm és üröm, kezdődik az iskola

ˆhirdetés

Itt a szeptember eleje, vége a nyárnak, kezdődik az iskolaszezon

 

Kezdődik a 2019/20-as tanév, megint vége van egy nyárnak, aminek gyakran a szülők örülnek csak igazán, a gyerekek pedig néha titkon várják, de leginkább sosem vetnének véget neki. Minden szülő és a gyermekek is tele vannak félelemmel teli várakozással, mert nem lesz könnyű időszak

 

A szülők nagy részének könnyebbséget jelenthet, hiszen végre van, aki vigyáz a gyermekre, miközben dolgoznak, mert attól még, hogy az iskolában szünet van, a munkahelyeken nincs.A szülők nagy részének könnyebbséget jelent, hiszen végre van, aki vigyáz a gyermekre, miközben dolgoznak, mert attól még, hogy az iskolában szünet van, a munkahelyeken nincs.

A szülők legtöbbje nem tudja megoldani, hogy maga vigyázzon a gyermekére, így, aki szerencsés, az a nagyszülőkre bízza a gyereket, gyerekeket. Van aki nyári táborokba küldi őket. Sőt egyre többen nagycsaládi nyarakat rendeznek, hiszen sok külföldre költöző családtag tér haza akár nyaralni is Magyarországra, így lehetőséget is biztosítva, hogy az unokatesók találkozzanak egymással, a “kintiek”, pedig ismerkedjenek egy kicsit a szülők származási helyével.

A lényeg, a nyár nagyon meleg volt, lehetett strandolni, lehetett jó programokat gyártani, de az biztos, hogy bizonyos szempontból felszabadulás a szülőnek a szeptember eleje, hiszen a gyermeket könnyebb lesz újra biztos helyen tudni.

A gyerekek nem örülnek neki, hiszen vége a szabadabb időszaknak. Még azoknak is szabadabb volt a nyaruk, akik nyári táborban töltötték az idő egy részét. De nézzük a jó oldalát, újra találkozhatnak a régi ismerősökkel. Bár a legtöbb gyereknek a családdal való időtöltés fontosabb, mint hogy találkozzon másokkal... Az elsősökre pedig izgalommal vegyes pánik vár, hiszen lehet, hogy nagy a változás, de mégis érdekes lesz az iskola. Sokaknak pedig nagy lesz a változás, annyira, hogy pityeregnek napokig, hetekig, és küzdenek mindenáron az iskolába menés ellen.

Nincs mit mondani, vége a vakációnak és vége a nagy szabadságnak, sok szülőnek könnyebbség, hiszen hiába van szünet, a munka miatt nem tudott olyan értékes időt tölteni a gyerekével, mint amennyit szeretett volna. Hiszen nincs végtelen napnyi szabadság, így jobb esetben 1-2 hét nyaralás és kicsit otthonlevés fér csak bele a szűk három hónapba.

Kezdődik a munka a gyerekek számára, mert a nyár a számukra inkább a játékról szólt és a feltöltődésről. Kezdődik egy újabb nehéz év, ahol sok érdekeset és rengeteg felesleges dolgot is a fejükbe vernek, délutánonként még házit is kell írni, ami igen sokszor túlterheli a gyereket, gyakran feleslegesen. Gyakran annyira, hogy egy nyár is kevés arra, hogy újra iskolába akarjon menni a gyerek, vagy hogy találkozni akarjon az osztálytársaival, mert az iskola sok sok stresszel jár, amit nem lehet csak úgy letudni egyik napról a másikra.

Az iskola persze jó is, mert a legtöbb szülő nem tudja otthon tanítani a gyermekét, mert nem képes rá anyagilag, fizikailag, lelkileg, mentálisan. És az élet rendje, hogy ha valaki nem kivonulva akar élni a társadalomból, akkor már kicsi korban jön a közösség, amit nem könnyű megszokni, tele olyan emberekkel, akikkel amúgy sosem akarna barátkozni, de azért többnyire szerencsére mindig találni olyat, akivel egymásra lehet hangolódni, aki segít a nehéz pillanatokban. És a szerencséseknek ott van a szülője is, aki segít és teret ad a stressz kiadásának.

Az iskola a tanulás mellett a sok játékra is teret tud adni, aztán minél idősebb a gyerek, annál kevesebbet, egyre önállóbbá kell válni és egyre több a tanulni való is, amit otthon, egyedül kell bevágni. Jó, ha a gyermek talál magának olyan délutáni foglalkozást, táncot, sportot, művészetet, amivel ki tud kapcsolódni, amivel fejlődhet, erősítheti igazán azokat a képességeit, amiben egyedi.

Nehéz, mert meg kell találni azt a helyet, azt a foglalkozást, ahol jól érzi magát a gyerek, amiben kiteljesedhet és nehéz megtalálni azt az időszakot, amikor még nem túl korai és nem túl késő a kezdés, hiszen nem szomorú, korán kiégett gyermekeket akarunk látni, hanem olyat, aki egészségesen tudja kezelni az érzelmeit, nem bicsaklik meg a társadalom elvárásaitól, a kegyetlen nyomástól, ha nem simul be, ha nem úgy viselkedik, mint az elvárt.

Kezdődik az iskola és a gyerek magára marad. Hiába van ott a tanító, a tanár, a szülő, a gyereknek magának kell kiverekednie azt az állapotot, amiben jól érzi magát. Nehéz, mert a gyermek gyakran nem tudja, mit szeretne. Vagy leginkább a gyermek tudja, de a felnőttek nem engedik, mert... Vagy a gyermek nem mer szólni, mert a felnőtt mégis tekintély.

Kezdődik az iskola és rengeteg félelem erősödik fel, aztán jön az első nap, a második és kezd belerázódni. Kezdi felvenni a ritmust, remélhetőleg nem szalad az iskola, ad időt és nem rögtön az első héten megszületik a tanár részéről az évekre szóló elkönyvelés, ez a gyerek ilyen, az meg olyan, mert a skatulyázásból már nehéz kilábalni.

Jön az ősz, a rengeteg házi és a koránkelés időszaka. Csak remélni lehet, hogy sikerül a gyermekeinket annyira felkészíteni, hogy többnyire a jó oldalát éljék meg a helyzetnek. Csak remélni lehet, hogy jó lesz az iskolai közösség. Csak remélni lehet, hogy a felnőttek odafigyelnek a gyermekre és nem éri bántalmazás másik gyerektől. Ráadásul sokkal nehezebb a dolog manapság, mert a gyereket nem csak fizikálisan, hanem szóval is lehet bántani, nem csak az iskolában, hanem a virtuális térben. Amit a tanár már nem lát, de azért az osztályban, a tanórákon lecsapódik, észrevehet. Persze nem könnyen, de jelek vannak.

Vége a nyárnak és újabb bonyolult hónapok várnak a gyermekre, szülőre, mert senki sem akar lemaradni a nagy versenyfutásban. A szülő nem akarja, hogy hátrányban részesüljön a gyereke, a gyerek pedig nem akar lemaradni a többiektől, mert akkor rosszul érzi magát.

Remélhetőleg jó közösségek alakulnak ki, aminek letéteményese a tanár, a gyermek és óriási szerepe van a szülőnek is. A hármas együttműködés nélkül, mindenkinek nehéz időszak lesz a következő kilenc hónap.

 

mg