Három éves korukig a kisgyermekek azon dolgoznak, hogy megtalálják helyüket a világban, és megtanulják, mennyiben tudják befolyásolni azt. Három évesen a gyermekek általában elkezdik az óvodát, ami nagy változást jelent a gyermek és a család életében is.
Néhány dolog, ami segíthet a felkészülésben:
- Érdemes meglátogatni előzetesen az intézményt, hogy lássa gyermekünk, hogy mi történik ott, leginkább pihenőidőben, amikor a gyerekek vidáman játszanak.
- Magyarázzuk el a kicsinek, hogy mi minden történik majd az óvodában egy nap.
- Olvassunk történeteket óvodakezdő gyerekekről, beszélgessünk olyan unokatestvérekkel, barátokkal, akik nemrég kezdték el az óvodát, és jókat mondhatnak róla.
- Beszélgessünk olyan dolgokról, ami érdekli a gyerekünket és az óvodában is lesz: pl. „lesz ott jó homokozó, amit annyira szeretsz”. Beszéljünk azokról az érdekes tevékenységekről, amiket otthon is szeret csinálni: festeni, rajzolni, stb.
Mérjünk fel előzetesen néhány dolgot az óvodával kapcsolatban:
- Mi a napirend?
- Elvárják-e, hogy a gyermek szobatiszta legyen?
- Van-e olyan napi rutin, amit már előzetesen az otthoni napirendbe is beilleszthetünk, például az ebéd utáni pihenés?
Van még néhány praktikus dolog, ami segíthet beilleszkedni gyermekünknek:
- Jelezzük a napirendet és rutinokat otthon: „most van ebédidő és az óvodában is ilyenkor esztek majd”
- Gyakoroljuk a gombolást és cipőbekötést, de ne aggódjunk, vagy siettessük a gyereket, ha még nem megy, az első időkben az óvónők segítenek majd.
- Gyakoroljuk a szociális készségeket: felváltva csinálni valamit, választani, utasításokat követni.
- Szervezzünk találkozókat más gyerekekkel.
- Tanítsunk egyszerű házimunkákat, ami hasznos lehet az óvodában, például elpakolni a játékokat.
Fontos, hogy ezek a dolgok játékosak legyenek, ne nyomasszuk ezekkel a gyereket. Ha egy picit is idegesítjük ezzel, akkor ne foglalkozzunk az óvoda témájával nagyon sokat.
Első nap az óvodában
Az első nap az óvodában az egyik legnagyobb mérföldkő gyermekünk életében. Ha eddig mindig otthon volt, akkor ezt óriási változásnak érezheti, ha már volt valamilyen gyermekvigyázóban, akkor bizonyos mértékig felkészültebb.
- Beszélgessünk gyermekünkkel az óvodáról és hallgassuk meg bármilyen aggodalmát.
- Vonjuk bele őt az óvodához szükséges dolgok megvételébe.
- Legyünk pozitívak, ne adjuk át aggodalmainkat gyermekünknek.
- Legyünk tájékozottak: tudjunk meg annyit az óvoda működéséről, amennyit csak lehet.
Az első hetek
Az óvodakezdés óriási hatással van gyermekünkre, elkezd egy otthonon kívüli életet. Otthon függő, biztonságban és szeretetben van, míg az óvodában függetlennek kell lennie, és keményen kell dolgoznia azért, hogy a többiek megszeressék, és elnyerje az óvónő elismerését is.
Az első hónapokban próbáljuk elkerülni a nagyobb változásokat, az otthoni élet legyen nyugodt, stabil és támogató, amennyire lehetséges. A családi rutinok különösen fontosak, gyermekünk szívesebben találja úgy a házat, amikor hazaér, mint amikor elment. Tudnia kell azt is, hogy ki fog érte menni és mikor, bármilyen változást ebben meg kell neki magyarázni.
Amikor hazaér szüksége van az osztatlan figyelmünkre, üljünk le vele valamit eszegetni és beszélgetni a napról.
Ne legyünk meglepődve, ha romlik gyermekünk viselkedése, vagy visszatér kisbaba korabeli szokásokhoz. Gyakori, hogy ilyenkor a gyermekek negatív, dacos vagy szeszélyes viselkedést mutatnak. Emlékezzünk rá, hogy fáradt, figyelemre és megerősítésre van szüksége. Néhány gyerek pozitívan kezd, aztán kiábrándul az óvodából, amikor elvész az újdonság varázsa. Ez hamar elmúlik. Beszéljük meg aggodalmainkat az óvónővel.
Általános problémák
Az első hónapokban előfordulhat, hogy a következők miatt aggódunk:
- gyermekünk nem barátkozik
- szomorú, hogy nem választják ki játékokra vagy csoportokba
- túlterhelt a napi stressztől – a lökdösődéstől játék közben, nagyobb gyerekek rohangálásától, stb.
- másfajta stresszek, pl. nincs elég idő az evésre, kellemetlenségek a wc körül: nincs wc papír, vagy nem olyan, amit megszokott, stb.
Mit tehetünk:
- beszéljünk aggodalmainkról az óvónővel
- beszéljünk gyermekünkkel és hallgassuk meg aggodalmait – próbáljunk képeket rajzoltatni vele az óvodai napjáról, hogy felfedjük a problémákat.
- nézzük a jó oldalt: gyermekünk majdnem biztosan hamarosan alkalmazkodni fog és majd csak csodálkozunk a változásokon.
Saját és gyermekünk látóköre is bővül, új ismeretségeket, hobbikat, érdeklődéseket szerezhetünk.
forrás: bbc, holdpont