Elég, ha megnevezed a nőt, akit akarsz. Mi leszállítjuk neked. Ezzel a két mondattal és egy pókhálóba gabalyodó női alakkal rémít minket és hívogat a további olvasásra Finch krimijének borítója.
Paul Finch nagyszabású trilógiájának első részével van dolgunk, melyben Mark ’Heck’ Heckenburg nyomozó ritka kemény, gonosz, alantas és ferde ügyben nyomoz.
Angliában rengetegen tűnnek el, van aki saját szándékból megy el otthonról, de van akit elrabolnak. Heck az egyetlen, aki a rengeteg eset közepette észreveszi, hogy 38 esetben van egy elrendező elv, ami nem véletlen. Ez a 38 nő nem csak úgy fogta magát és elment otthonról, maga mögött hagyva szeretteit, hanem elrabolták őket. Amikor erre rájön, leveszik az ügyről és szabadságra küldik, de egy igazi kemény nyomozó nem hagyja magát, nyomozótársak nélkül is a brutális elkövetők után ered.
A 38 eltűnt nő esetében Heckenburg egy olyan társaság, egy olyan klub után nyomoz, aminek a nevét sem merik kiejteni, mindenki kételkedik benne, hogy létezne, csak egy szűk és szexuálisan beteg réteg tudhat erről, amelynek ráadásul a pénze is meg van a szolgáltatás igénybevételére. Csak azt nem tudni, kik irányíthatják a társaságot, kik tartoznak a klubba és ki védi őket.
Finch tipikus kemény zsarut alkotott Heckenburg személyében. Nem lehet leállítani az ügyről, ha már vérszagot érez, nem érdekli a saját testi épsége, kemény múltja van, oka van annak, hogy olyan kérlelhetetlenül próbálja felgöngyölíteni az ügyei szálait. Ráadásul a nyomasztó ügyek mellett a helyszínek is nyomasztóak. Anglia leggazdagabb részei mellett Manchester elszegényedett ipari negyedeit is bejárjuk, komoly társadalmi problémákkal találkozunk, Heck saját kárán is tapasztalja, van, ami nem változik meg olyan könnyen.
Finch azért nem engedheti teljesen egyedül útjára hősét, kell az érzelmi szál is. Egy gyönyörű, egykori katonanő is társául szegül. Lauren nővére az eltűnt nők között van és meg akarja találni, bizonyosságot akar kapni, bosszút akar állni, ezért mindent megtesz, hogy Heck bevegye a nyomozásba.
A Ne sikíts! egy trilógia első része, lezárással, de természetesen nyitott kérdéssel a végén… és ha már elolvastuk az első részt, akkor kíváncsian várjuk a folytatást is, mert nem lehet olyan egyszerű és szájbarágós a vége, mint Finch próbálja nekünk bizonygatni, nem lehet ennyire sablonos… vagyis reméljük nem így lesz.
A Ne sikíts! a keményebb krimik kedvelőinek lesz érdekes olvasmány.
Molnár Gábor