Maggie O’Farrell: Utasítások hőhullám idejére

ˆhirdetés

Mikor a titkok egy egész családot romba tudnak dönteni, de a szeretet felülemelkedik mindezen

 

Maggie O’Farrell új könyvében egy ír származású család szenvedi meg a londoni hőséget 1976 júniusában. A hőség viszont csak egy hangulatot ad a történetnek, ahol az apuka egy reggel kimegy az újságért és nem tér vissza a feleséghez.

 

Az apa eltűnése okot ad arra, hogy a már felnőtt gyerekek visszatérjenek az otthonukba és szembe nézzenek a múltban ki nem mondott titkok okozta félreértésekkel.

O’Farrell szépen bontja le a rétegeket a szereplőkről, maguk is nehezen néznek szembe a problémáikkal, akkor nem csoda, hogy másokkal sem tudják azt megosztani, a ki nem mondott szavak, az érzések tovább mételyezik a kapcsolatokat.

O’Farrell az első négy fejezetben bemutatja a négy főszereplőt, Grettát, a nagymamát, akit egy forró reggelen faképnél hagy férje Robert, aki, mint minden reggel, kimegy a napilapért, de most nem tér vissza szerető feleségéhez. Michaelt, a legidősebb gyereket, aki válás szélén áll, Claire és ő elhidegült egymástól, de miért, azt nem tudjuk, van-e visszaút, az csak rajtuk múlik. Monicát és Aoife-t, akik összevesztek egymással, a lánytestvérek között van, mit megbeszélni. Majd, mikor már mindannyian hazatérnek a családi otthonba, fejezeten belül is változik a szempont, éppen kinek a történetét követjük és jutunk egyre jobban a családi titkok mélyére, tisztul ki előttük is a múltjuk, ami meghatározza őket. A közeg, amit O’Farrell teremtett, lehetőséget ad mindenkinek, hogy szembe nézzenek a múltjukból is fakadó, de a jelenüket meghatározó problémáikkal. Mindezt az írónő melegséggel, de nem csöpögős romantikussággal mutatja be, vezeti az olvasót végig a pszichológiai kérdések megoldásához.

Az írónő szereplői egyszerre idegesítőek és szeretni valóak, a ki nem mondott titkaik burokba zárják, eltávolítják őket a szeretteiktől. Riordanék nagy utazás elé néznek, ami alatt megismerik egymást, kimondják a titkaikat, amik elképesztőek, de mivel olyan emberekkel állnak szembe, akik szeretik egymást, hiszen a családról, szerelemről van szó, megértik azt.

O’Farrell finoman mutatja be a szereplők párkapcsolatait, egymás közötti dinamikát, vonja be az olvasókat a történetbe, így együtt hullámzunk velük Londonban, New Yorkban és Írországban. Átérezzük, milyen lehetett írnek lenni Angliában, milyen lehetett megélni egy új országba érkezést és megharcolni az ellenérzésekkel, amik feléjük irányult, valamint azt is érezzük, hogy a gyermekek már máshogy élik meg a család alapvető vallásosságát, modernebbek, más országban, kultúrában nőttek fel, mint a szülők. Még akkor is mások, ha a gyökerek nem engednek, visszahúznak, bennük élnek elszakíthatatlanul.

 

Molnár Gábor