Az Apádra ütök c. vígjáték elért a harmadik részéhez, Ben Stillerék szerint megérett az idő a folytatáshoz!
A Vejedre ütök végén a boldogságtól ragyogó, várandós Pam kimondta azt a bizonyos igent Gregnek, s ezzel már meg is volt a folytatás kiindulópontja. A történet most a gyereknevelés körül forog, de természetesen nem maradhatott ki a Beckurok és a Byrnes-ek kapcsolatának boncolgatása sem – úgy romantikus, mint családi szempontból.
A film címe adta magát, de Jake Rosenthal, a sorozat producere szerint az már jóval keményebb dió volt, hogy olyan történettel rukkoljanak ki, amelyet a közönség tényleg izgalmasnak talál. „Az Utódomra ütök és a Vejedre ütök nem nevezhető hagyományos folytatásnak – mondja a producer, aki Robert de Niro partnere a Tribeca Productions élén. – Mindegyikben sokat fejlődnek a karakterek, és éppen attól működik ez a sorozat, hogy a karakterek közötti dinamika élteti. A közönség egyre többet látott és értett ezekből a kapcsolatokból, együtt fejlődött a karakterekkel, ezért harmadjára valami igazán eredetivel kellett előállnunk.”
A film készítői ismét az előző két bombasiker forgatókönyvíróját kérték fel, hiszen ő ismeri legközelebbről hőseit. John Hamburg ezúttal már producerként is közreműködött a film elkészítésében.
Hamburg számára az előző filmek báját egyszerűségük adta: a fiú találkozik a lánnyal, aztán a lány szüleivel, azután a fiú szülei a lány szüleivel. A legfontosabb feladat most az volt, hogy a karakterek továbbra is szerethetők legyenek, mert ez működtette az előző két vígjátékot is. A választott munkacím pedig egy sor új kihívás elé állította az alkotókat.
A Beckurok és a Byrnes-ök újabb viszontagságainak kiötlésében Larry Stuckey segítette Hamburgot, aki a Vejedre ütök társproducere volt, ráadásul újdonsült apaként és férjként saját tapasztalatait is hasznosítani tudta.
Jay Roach, aki az előző két film rendezője és producere volt, nem tagadja, hosszú időbe telt, míg kikerekedett az új történet. „Kellett pár év, mire olyasmi volt a kezünkben, amiről azt gondoltuk, érdemes leforgatni – magyarázza Roach. – Biztosak akartunk lenni abban, hogy a közönség vevő egy olyan történetre, amelyben Greg megint az apósa bizalmát szeretné elnyerni.”
A forgatókönyv fejlesztésének első szakaszában Hamburg, aki a Beckur-filmek mellett a Zoolander, a trendkívüliben és a Derült égből Pollyban (Along Came Polly – Hamburg írta és rendezte) is együtt dolgozott Stillerrel, kiindulópontként egy vázlatot írt a tehetséges színésszel. „Ha az ember már a harmadik részt készíti, az a legfontosabb kérdés, hogyan marad friss a matéria, miközben a közönség megkapja mindazt, amit eddig szeretett – magyarázza Hamburg. – Ben perfekcionista, és az egyik legokosabb ember, akit csak ismerek. Mindig a karakter felől közelít meg egy történetet. Az ő stílusa meg az enyém tökéletesen kiegészítik egymást, ezért a közös munka nagy élvezetet jelent.”
Stiller csak akkor volt hajlandó újra eljátszani Greget, ha sikerül olyan érdekes történetet összehozni, amely ismét lendít egyet a karakterek sorsán. „Addig dolgoztunk a forgatókönyvön, amíg el nem jutottunk egy, a szereplők számára reális helyzetig, s akkor már úgy éreztük, érdemes megcsinálni a filmet – mondja Stiller. – Olyan dolgokat boncolgatunk, amelyek alapvető fontosságúak hőseink számára életük adott szakaszában.”
A rendezésre Paul Weitzet kérték fel, aki a malac komédiáknak (Amerikai pite – American Pie) ugyanúgy mestere, mint a kifinomult vígjátékoknak (Egy fiúról – About A Boy; öccsével, Chrisszel rendezte, Jó társaság – In Good Company). „Paul hihetetlen érzékenységgel nyúlt az anyaghoz – mondja Rosenthal. – Életszerű helyzeteket akartunk létrehozni, hogy azokon belül toljuk el a hangsúlyokat a vígjáték irányába. Paul teljesen otthon érzi magát ezen a terepen. Nagyszerűen vezeti a színészeket, a gyerekekkel pedig végképp közös nyelvet beszél.”
„A független film az én igazi otthonom, de érdekel a stúdiókorszak klasszikus stílusa is – mondja Weitz. – A mostani produkció nagy ajándék számomra, mert szinte lehetetlen olyan projektet összehozni, amelyben csupa nagy sztár játszik. Majdnem olyan, mintha a stúdió azt mondta volna: itt van Marilyn Monroe meg Clark Gable, fogd őket, csinálj velük filmet.”
Weitznek különösen tetszett, hogy a forgatókönyv központi témája a felnőtté válás. „Ben olyan archetipikus karaktert formál meg, amely mindannyiunk neurózisait képviseli. Greg legnagyobb baja az, hogy jelentéktelennek érzi magát. A mostani történet attól működik, hogy Greg elérkezik élete azon pontjához, amikor a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy ne valamilyen furcsa álomban érezze magát, amiből majd egyszer felébred. Rájön, hogy jé, tényleg vannak gyerekei. Most az a helyzet áll elő, hogy a családban a felnövekvő meg a korosodó nemzedékről is neki kell gondoskodnia.”
A forgatókönyv fejlesztése során ügyelni kellett arra, hogy a karakterek kapcsolatainak régi dinamikája továbbfejlődjön, miközben új lendületet is kellett adni a történetnek. Ennek érdekében a főhősök sorsa új fordulóponthoz érkezik: Jack és Greg áldatlan viszonya, amely az egész sorozatot elindította, újra középpontba kerül.
Kimeríthetetlen téma, hogy a család sok bajjal jár. A két főhős múltja incidensekben gazdag, például Greg felgyújtotta Jack kertjét, apósjelöltje viszont hazugságvizsgálóval tette próbára őszinteségét. Végül azért sikerült tisztázniuk a nézeteltéréseket, és valamennyire meg is kedvelték egymást. Az élet azonban újabb akadályokat gördített eléjük, és az eltemetett problémák felszínre kerültek: Jack paranoiája a régi, Greg pedig ismét azt szeretné, ha elfogadnák őt olyannak, amilyen.
„Az élet úgy hozza, hogy Greg és Jack oda kerülnek, ahol elkezdték – magyarázza Stiller, milyen a két főhős kapcsolata. – De amikor a feszültség már elviselhetetlen, rájönnek, valahogy kezelniük kell ezt a helyzetet. A probléma kipattant, és most már valamit kezdeni kell vele.”
A film alkotói elámultak azon, hogy Stiller egy évtized után is érdekessé tudja tenni a figurát. „Akkor jó egy vígjáték, amikor a karakter nem úgy viselkedik, mint aki komédiában szerepel – mondja Weitz. – Ben soha nem veszi viccesre a figurát, hanem végiggondolja, mi a szituáció, és az általa megformált karakter ennek megfelelően cselekszik. Vígjátékban is úgy kell játszani, mint egy drámában: tartalommal kell megtölteni a pillanatot.”