Johann Wolfgang von Goethe klasszikus költeménye, A bűvészinas az örök emberi tulajdonságról szól, miszerint mindannyian próbáltuk már megfogni a dolgok könnyebbik végét, mindannyian szerettünk volna minél előbb felnőni.
A régi történetet Hollywood varázslói bújtatták új köntösbe. Természetesen modernizálták, és a cselekményt Amerikába, közelebbről New Yorkba helyezték.
Goethe 1797-ben vetette papírra a Der Zauberlehrling (A bűvészinas) című költeményét. A történetet a tanonc meséli el, miként próbálgatta mestere távollétében az ellesett varázsigéket. Egy botcsinálta varázslat azonban túl jól sikerül, a munkára fogott seprűt és vödröt nem tudja megállítani, így azok túltöltik a kádat, és így árvizet okoznak. Majd száz esztendővel később Goethe alkotása megihlette a francia zeneszerzőt, Paul Dukast, aki rövid szimfóniát írt a varázslótanonc kálváriájáról (L’apprenti sorcier). A történet és Dukas zenéje annyira elbűvölte Walt Disneyt, hogy rajfilmre vitte Miki egér főszereplésével. Ez lett az 1940-ben bemutatott Fantázia című szkeccsrajzfilmjének legismertebb tétele. Bár a történet elemei számos filmből visszaköszönnek (Gólem, Faust), most először dolgozták fel játékfilmen.
Hollywood három nagyágyúja, az akciófilmek pápája, Jerry Bruckheimer, a Nemzet aranya utáni hajszákat levezénylő Jon Turteltaub rendező és a rettenthetetlen kalandhős, Nicolas Cage fogott össze a siker érdekében. Az alkotók nem akarták, hogy túlsúlyba kerüljenek a számítógépes trükkök. Amit csak lehetett, élőszereplős trükk-kel oldottak meg, majd később felturbózták egy csipetnyi számítógépes ráhatással. Természetesen a híres Fantázia-jelenetet, a seprűtáncoltatás és az árvíz sem maradt ki a filmből. Komplett medencerendszert építettek pumpákkal, szivattyúkkal, elvezető csövekkel. Mintegy 120 ezer liter vízzel árasztották el a földalatti labort, és később 18 elvezető cső segítségével tüntették el a vizet.
HBO PREMIER 2011.JÚLIUS 24.