Ben Stiller, Eddy Murphy és Matthew Broderick egy filmben, remek karakterekkel kiegészítve, mindez megtoldva egy tökéletes forgatókönyvvel szembeötlő hibák nélkül, amely aktuális témát dolgoz fel vígjáték formájában: tuti siker.
Napjainkban, amikor szinte mindenki ellene van a bankoknak és a tőzsdei spekulánsoknak - hiszen a kialakult kép szerint minden válságból ők jönnek csak ki jól, az átlagemberek kárára, - olyan sztorit hozni, amin végre a csaló-pénzmogult is megleckézteti néhány lúzer - ráadásul úgy, hogy közben szétnevetjük magunkat -, kívánni sem lehet jobb filmet.
Ben Stiller profizmusa magával ragadó, ahogy eljátssza a munka rabjává váló gondnokot, majd kivetkőzve önmagából megszervezi az évszázad legtökéletesebb rablását, mindez keverve némi Robin Hood életérzéssel. Vagy Casey Affleck rezzenéstelen arca, miközben humorizál, vagy Matthew Broderick, ahogy eljátssza a pénzét és családját elvesztő brókert, már megéri megvenni a jegyet a mozira. Újra láthatjuk Eddy Murphyt egy olyan filmben, amelynek főszerepe jól is áll neki – sőt, a film alapötlete is tőle származik, vagy ahogy Alan Alda elegánsan eljátssza a pénzmogult, míg Téa Leónit FBI ügynökként nézni, már csak a ráadás.
A Hogyan lopjunk felhőkarcolót alapsztorija szerint egy tőzsdei befektető-guru többek között meglopja az otthonául szolgáló felhőkarcoló személyzetét is. A kényelmét szolgáló személyzet az elvesztett nyugdíj miatt olyan dologra szánja el magát, amiről azt gondolnák nem képesek: lopni. Mint rájönnek, amióta a toronyban dolgoznak, a tökéletes lopást készítik elő, hiszen ki ismerné jobban a lakók szokásait, mint a személyzet?
Arthur Shaw-t (Alan Alda) pénzügyi csalás miatt letartóztatja az FBI, a pénzmogul elintézi, hogy házi őrizetben maradhasson, vagyis a toronyház legmagasabb pontján lévő lakásban. A pofátlan pénzember magabiztos, hiszen a kapcsolatai a legmagasabb szintekre vezetnek. Úgy hiszi megússza ezt a kellemetlen helyzetet is, ami azt jelentené, hogy a torony alkalmazottai elveszítik a nyugdíjukat, mivel Shaw azt úgy eltűntette, hogy az FBI sem találja… ha meg keresné, akkor sem olyan lényeges tétel, hiszen az csak aprópénz az összeshez képest.
Ekkor jönnek Stillerék és jön a kacagás, mert a drámából vígjáték lesz és a humor nagyágyúi próbálnak minket szórakoztatni.
Mivel nem szoktuk osztályozni a filmeket, most sem kap csillagot, meg pöttyöt, meg jelet ez a film sem, de a Hogyan lopjunk felhőkarcolót közelít a tökéleteshez. A film tudott és mert is szakítani a mostanában olyan divatos és menő alpári poénokkal operáló vígjátékokkal és azért nevettet minket, mert jók a karakterek, jó a sztori és nincsenek üresjáratok… nem fogjuk az óránkat nézni mikor van már vége a filmnek annak ellenére sem, hogy biztosak lehetünk a happy endben, na de hogy azt miként kapjuk, azért érdemes beülni a moziba és önfeledten szórakozni 106 percen keresztül.
Bemutató: 2011.11.10.
Molnár Gábor