Weöres Sándor műfordításai a köztudottan nagyszerű magyar fordításirodalom legjava terméséhez tartoznak.
A költő területileg és időben a világirodalom legkülönbözőbb műveinek magyar nyelvű tolmácsolására vállalkozott, proteusi alkatából fakadóan bámulatos beleérző képességgel, nyelvi kreativitással. Mivel az ötvenes években csupán fordításai jelenhettek meg, és létfenntartását is csak ezeknek köszönhette, rengeteg – zömében ma is értékálló – ismert és ismeretlen verset teremtett újjá anyanyelvünkön.
Ezeknek csak egy részét közölte az Egybegyűjtött műfordítások 1986-ban megjelent három kötete. A mostani életműkiadás, bár a költő életében megjelent előző kiadáson alapul, és figyelembe veszi összeállításának szempontjait, mégis a lehető teljességre törekedik, mikor az 1986 után keletkezett műfordításokat is összegyűjti.
A műfordítások első köteteként a híres keleti (kínai, indiai, perzsa, vietnami, mongol) anyagot adja közre.
Mivel Weöres a keleti életszemléletet és filozófiát alaposan ismerte és magáévá tette, magyar nyelvű újraköltései nemcsak művészi szépségük miatt olyan nevezetesek, de azért is, mert e művek szellemiségét talán minden más műfordításnál hitelesebben sugározzák.
Weöres Sándornak a műfordítás hol boldog, alázatos főhajtás ősi és kortárs, közeli és távoli mesterek előtt, hol kényszerű gályapad, a megélhetés szinte egyetlen forrása. Hol kedvére játszik, hol nagy költőhöz illőn megoldja a rárótt feladatot. Vannak szívéhez közelálló munkák, amelyek saját költészetét is megtermékenyítik, s vannak letudandó penzumok.
A legszebb pillanatokban saját kedvére, olykor mesterei tanácsára válogat, újrafordít remekműveket, máskor „csak” életet lehel a rendelkezésére álló nyersfordításokba.
A Helikon Kiadó életműkiadásban elsőként Weöres kedves keleti költőit adja ki, elsősorban kínaiakat, indiaiakat, perzsákat. A közel háromezer éves Dalok könyvétől a Lao-cén, Po Csü-jin át a XX. századi alkotókig.