Térey János esszékötete az 1990 és 2011 között írt prózáit gyűjti egybe. Válogatott gondolatai színházról, költészetről, képzőművészetről, zenéről, építészetről, tehát mindarról, ami egy költőt, egy érdeklődő embert foglalkoztathat.
Mit jelent, mire vonatkozik a cím? A választ az utolsó írás adja, a színházi rendezésről van szó. És természetesen a válasz "igen".
A színház egyúttal keretbe is foglalja a kötetet, mert az első darabja is a színházzal, Szomory Dezsővel indít. Már ebben a választásban - Szomory Dezső manapság nem divatos szerző - jelen van a könyv jellemzője, erénye, a meglepő témaválasztás.
Legnagyobb terjedelemben költészettel foglalkozik a szerző, Csokonaitól napjainkig. Költők portréja villan, de nem a megszokott közelítésben, nem a leggyakrabban említett művekről. Szerző, vagy mű tehát nem a legismertebb, de kedvet kap hozzá az olvasó, hogy jobban megismerjen, újra kézbe vegyen köteteket, verseket.
Térey kötetének másik erénye az a költői nyelvhasználat, ami "fűszere" prózájának. Tömörít, képekben lát és láttat, bravúrosan igényes minden mondata.
Hogy kerül egy kosárba szobrászat, festészet, építészet, sokféle zene, színház, költészet, utazás? Egy lírikus mindig az, ha prózát ír is, saját portréját rajzolja. A könyv tartalma mindaz, ami Téreyt foglalkoztatja, érdekli, amit fontosnak tart, hatása alatt áll és magába fogadott. Saját versei is beletartoznak ebbe.
A könyv elolvasása után két dolog biztos: Újra kell olvasnom Szomory drámáit és el kell utaznom Varsóba!
Réger Margit