Mozikban a Dredd, csak erős idegzetűeknek, komoly gyomorral. Brutálisan kemény, semmi finomkodás. A gonosz világ kemény igazságosztókat szül, mint a kérlelhetetlen Dredd bírót.
Az alapsztori szerint a jövő Amerikája sugárfertőzött pusztaság, de a keleti parton Bostontól Washingtonig egy 800 millió lakosú metropoliszban zsúfolódnak az emberek. Óriási felhőkarcolók, tömeg, szegénység és a bűnözés mind felett.
A rendért csak a Bírák harcolnak, de ők is csak a bűnesetek 6%-ával tudnak foglalkozni, vagyis mondhatni nem túl sokkal.
A kemény és befolyásolhatatlan Dredd bíró feladatot kap, egy újoncot kell vizsgáztatnia a terepen. A törékenynek látszó, szőke hajú, gondolatolvasó képességgel megáldott lányt, rögtön a mélyvízbe kell dobnia, kiderüljön, tényleg alkalmas-e a feladatra. A két bíró egy látszólag rutin gyilkossági ügyben megy igazságot keresni, de a kétszáz emeletes Peach Trees toronyépülete rájuk zárul és talán sosem tapasztalt kemény ügybe keverednek. A nyomornegyedet uraló Ma-Ma nem akarja kiengedni őket élve, mert a gyilkosság vádjával elfogott férfi nem vallhat. Ma-Ma-nak a két rendőrbíró feje kell, rájuk szabadul a toronyház összes bűnözője.
A film, mint már említettük nagyon durva, tényleg csak az erős gyomorral rendelkezőknek ajánljuk. Az ellenfelek brutálisak, mind közül a leggonoszabb Ma-Ma, az egykori prosti, aki már saját klánjának vezére és éppen a lassító nevű új drog terjesztésén dolgozik. A lassító hatására az ember százszor lassabbnak érzi a világot, ezt az alkotók ki is használják, lassított képekben tocsogunk a vérben.
A filmből viszont hiányzik a feszültség. Egy pillanatra sem érezzük, hogy Dreddnek, vagy a társának komolyabb baja lehet, annak ellenére, hogy ritkán látott tűzerővel kell felvenniük a harcot. A túlzott brutalitás képi megjelenítése elviszi a feszültséget a filmből, de ez szándékos, hiszen a történetben szinte semmi olyat nem tudunk meg a szereplőkről, ami miatt aggódnánk értük. Megkapjuk azt, amit Dredd képvisel, az igazság megőrzése minden áron.
Karl Urban jó Dredd bíró lett, személyiségéről az elején megtudhattunk volna valamit, de már akkor stop gombot nyomtak, így tényleg csak annyi a szerepe, hogy őrizze a békét, már amennyire lehet ebben a sivár jövőben. Urban-nak az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a fejének nagy részét sisak fedi, az állával és a szájával kell a rendíthetetlenséget sugároznia… sikerül is.
Olivia Thirlby az ártatlan és szőke újonc szerepében a végére egészen bedurvul, de ő sem változik a filmben, pedig lenne mit kibontani Cassandra Anderson-nál is, de az megint egy másik történet lenne.
Lena Headey meg már a Trónok harcában (Cersei) sem a legpozitívabb szerepet kapta. Ma-ma lelkileg igen mélyre süllyedt alakjával is nagy érzékenységgel birkózik meg.
A film a (belső) tartalmak elénk tárása miatt kaphat majd hideget-meleget, éppen ezért nem lehet megjósolni mekkora lesz a sikere itthon, de egy biztos, akiknek a már-már horrorisztikus jelenetek bejönnek, imádni fogják. A képregény rajongói többet kapnak a képregényből, mint a Stallone féle feldolgozásban, bár azt a filmet a fiatalabb korosztálynak is nyugodtan lehetett ajánlani. Az új változatot már annyira nem. Talán éppen emiatt a merészség miatt lehet megsüvegelni az alkotókat. A fanyar humor megvan és ki más lenne a törvény, ha nem Dredd.
Mozibemutató: 2013. január 10.
Molnár Gábor