Gyönyörű többgenerációs családregény Khaled Hosseini tollából, történetek szeretetről és a világról, ami nem lehet elég nagy ahhoz, hogy teljesen szétszakítson egy családot.
A könyv több történetből áll össze egy egésszé, időben, térben, szereplők szemszögében váltakozva, mégis egy fonalra felfűzve. Apró történetek, apró képek, jelenetek apáról, anyáról, testvérről, gyermekről és egy megszakíthatatlan fonalról, mely behálózza az egész Földet, összeköt egymással, gúzsba köt, és egyszerre tesz szabaddá.
Hosseini történetei háború okozta rombolásról, elválásról, szeretetről, reményről szólnak és a leküzdhetetlennek tűnő távolságokról. A szereplők által beutazzuk a Földet, járunk Afganisztán egy (kitalált) falujában, hiedelmek és mesék világából a valóság kegyetlen bugyraiban, járunk Kabulban, Párizsban, San Franciscóban és egy kis görög szigeten is.
A könyv legerősebb része az első-két fejezet, utána Hosseini bő négyszáz oldalon keresztül épít, varázsol és köt össze újra, egy szívet szaggatóan széttépett világot. Megmutatja, milyen lehet elszakadni otthonról, milyen lehet új életet kezdeni egy másik országban, másik kultúrában. Fontos lesz-e a haza, mi az, ami a szülőföldhöz köt. Mi számít igazán, miközben a világ változik, házak és falvak könnyen válhatnak az enyészetté, de mégis mi az, ami kitart egy életen át.
Molnár Gábor