Szabó Magda: Pilátus - ajánló, recenzió
Szabó Magda ebben a regényében is remekül alkalmazza szereplői megformálásában a modern regénytechnika belső monológját, ahol, az olvasó tanúja lehet szereplői apró lelki rezdüléséinek a hatvanas évek derekán.
A cselekmény központjában az okos, szorgalmas, modern, ám de elvált orvosnő Szőcs Iza áll, aki édesapja halála után Budapestre költözteti megözvegyült édesanyját. A rendszerető Iza megpróbál mindent anyja helyett elintézni, minden emlékén túladni, nehogy az állítólagos emlékek valamely lelki sérülést okozzanak öreg anyja lelkén. Iza önző és önkényes módon mindent a saját maga meggyőződése szerint tesz, édesanyja tényleges elvárásait nem tartja szem előtt és úgy viselkedik vele, mint egy orvos az esetleges betegével. Édesanyja, akit a regény, az „öregasszonyként” említ, nehezen bírja a szürke, nagyvárosi, bezárt életet, ahol Izán kívül senkije sincs. Lánya, Iza a hivatásának élve, szinte az egész napját a klinikán tölti és a maradék szabadidejét pedig inkább színész udvarlójára fordítja. Iza nemcsak testileg, fizikailag távolodik el anyjától, hanem minden más földi dologtól óvni próbálja, amivel lassan az őrületbe kergeti az öregasszonyt: „Főztjére, kávéjára nem tartott igényt, arra sem, hogy megossza vele a vendéglátás gondját, pedig felajánlotta, hogy szívesen összebarátkozik Iza ismerőseivel”. (78. o.)
Iza egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy édesanyja igényeit nem materiális javakkal kéne kielégítenie; s holott megpróbál neki mindent megadni, megfosztja a számára legfontosabbtól: mégpedig saját magától. Az öregasszonynak csupán lánya őszinte szeretetére, törődésére és odafigyelésére lenne szüksége.
A lassan hetvenes éveiben járó öregasszony, aki élete nagy részét vidéken élte le, nem tudja felvenni a harcot a hatvanas évek rohanó fővárosával. Ugyanakkor feleslegesnek és haszontalannak érzi magát, aki Iza pénzén és lakásán kényszerül élni. Az öregasszony nem bírja sokáig ezt a lelki terrort, ezt a számára kilátástalannak és haszontalannak tűnő életet, amivel úgy érzi olykor, hogy Iza terhére is van, ezért öngyilkosságba menekül. Lánya, Iza értetlenül áll a történtek előtt, ő úgy érzi megtett mindent anyjáért, aki immár megint hálátlan módon, öngyilkossággal kompenzálja, mindazt, amit érte tett. A regény címe talán erre akar utalni, a komor, rideg és kimért leányzó viselkedése az édesanyjával szemben, aki öngyilkosságba sodorja anyját. Holott úgy érzi mindent megtett érte, mégis elárulja anyját, akárcsak Pilátus Jézust.
A regény végén, az olvasó választ kap minden kérdésére, ami a regény során felmerül és eltűnődhet azon, pontosan hol rontotta el Iza, aki férjét már elvesztette merev és önző viselkedésével, viszont anyja halálával nem csak anyját, hanem udvarlóját is elveszti, aki az öregasszony halála révén megismeri Iza igazi rideg énjét.
Nagyon izgalmasnak találtam a történetet, bár elítélem Iza viselkedését, Szabó Magda egy olyan történetet elevenít meg, ami ugyan a hatvanas években játszódik, de akár napjainkra nézve is bármikor bekövetkezhet. Bár a történet hangneme igencsak szomorú, ez ne bátorítson el senkit sem el az olvasástól, hisz Szabó Magda stílusával mindenképp illik megismerkedni.
Kocsor H.