Jeff VanderMeer: Expedíció - 8. részlet
A hetedik részlet folytatása
----
Az elidegenedés semmilyen formájában nem volt újszerű jelenség ezeken a küldetéseken. Ezt pontosan tudtam, mert a többiekkel együtt megnéztük a tizenegyedik expedíció visszatért tagjaival készült beszélgetések videóit. Amikor azonosították a visszatért egyéneket, rögtön karanténba zárták és kikérdezték őket a tapasztalataikról. Érthető módon a legtöbb esetben maguk a hozzátartozók értesítették a hatóságokat, mert szeretteik váratlan visszatértét bizarrnak, ijesztőnek tartották. Minden ezzel kapcsolatos iratot elkoboztak a hatóságok, hogy alaposan tanulmányozzák. Ezekbe az információkba mi is betekintést nyertünk.
A kihallgatások meglehetősen rövidek voltak, és az expedíció mind a nyolc tagja ugyanazt mondta el: semmi szokatlant nem tapasztaltak az X Térségben, a mérések sem mutattak semmi meglepőt, és váratlan belső konfliktus sem adódott. Egy idő után azonban mindegyikükben tűrhetetlen vágyódás ébredt az otthonuk után, és neki is indultak. Azt egyikük sem volt képes megmagyarázni, hogyan keltek át a határon, vagy hogy miért egyenesen hazamentek, miért nem jelentkeztek előbb a feljebbvalóiknál. Egyszerűen csak elhagyták a küldetést, egyenként, hátrahagyva naplóikat, és hazaszállingóztak. Valahogyan.
Mind barátságosan, egyenes tekintettel válaszolgattak a kérdésekre. Még ha kissé laposan is csengtek a szavaik, az egész viselkedésük nagyon higgadt volt, szinte álomszerű. Még az a szikár, izmos férfi sem képezett kivételt, aki pedig a csapat katonai szakértője volt, és korábban robbanékony, energikus személyiségnek bizonyult. Érzelmeik tekintetében nem is tudtam különbséget tenni nyolcuk között. Olyan érzésem volt, hogy már valami fátyolon át szemlélik a világot, időben és térben igen nagy távolságból válaszolgatnak a kérdezőnek.
Ami a feljegyzéseiket illeti, azok mind az X Térségről felvázolt tájképek skiccei voltak, esetleg kurta leírások. Némelyik állatokat ábrázoló rajz vázlata volt, míg mások egy-egy csapattag karikatúrája. Mindegyikük vagy lerajzolta a világítótornyot, vagy legalábbis írt róla. Valamiféle rejtett jelentést keresni ezekben a jegyzetekben éppolyan lett volna, mint a körülöttünk lévő nagyvilágban keresgélni gyanús, rejtett jelentéseket. Ha akad is ilyen, csakis az ismerője láthatja.
Akkor a felejtést kerestem és véltem megtalálni azokon a kiüresedett, névtelen arcokon, még a legfájdalmasabban ismerősön is, egyfajta jó szándékú menekülést. A halálnak egy nem halott formáját.