Daniel Kehlman könyve a középszerűségről, sorsról és ennek kereséséről.
Már a könyv címe is különös, mi lehet az a nagy F, ezt járja körbe a könyv egy családon keresztül, egy apa és három fia történetén keresztül.
Arthur író, nem tartja magát jó írónak, talán igaza is van, de azért így is ír egy-két kultikusnak számító könyvet, amivel meg tudja teremteni azt az életet, amit szeretne. Arthur ugyanis leginkább semmit sem szeret csinálni, a felelősséget sem szereti vállalni. Találkozása a hipnotizőrrel mindent helyre tesz nála, idejekorán kilép a családi kötöttségekből és eltűnik. Azért Arthur idővel, a legváratlanabb pillanatokban megjelenik és rádöbbent hol minket, hol a gyermekeit, unokáját valami fontos tulajdonságra.
Arthurnak három fia van, Martin egy anyától, és egy másiktól kettő, Eric és Iwan, akik ikrek, ugyanúgy néznek ki, ismerik egymás gondolatait, gyakran egynek érzik magukat, de a tulajdonságaik mégis különböznek.
Kehlmann a három felnőtt fiú életét mutatja be, kiemelve életük egy fontos szakaszát, amikor egy fontos döntés előtt állnak, a szálak gyakran összefonódnak, ami kimarad az egyik történetből, megtudjuk a másikból.
Martin pap lesz, de nem hisz. Eric gazdasági guru lesz, befektető, de elront mindent. Iwan festő lesz, de nem tartja elég jónak magát és egy középszerűen híres festő hagyatékát kezeli.
Mind a három fiú keres valamit és eltitkol valami fontosat, nehezen találják meg a hivatásukban magukat.
Kehlmann körbejárja azt, amikor az ember szeretne valamit, de nem biztos, hogy időben megtalálja miben tehetséges, miben lehet átlagon felüli, miben tudná magát jól érezni. Késő-e változtatni, vagy elszalad mellettünk az élet? Lehet-e fenntartani egész életen át a látszatot, el lehet-e bújni magunk elől? El szabad bújni a nekünk szánt sors elől?
És persze a választ is megkapjuk, mi lehet az a nagy F, ami a borítón is szerepel.
R. Molnár Gábor