John le Carré: Tükrök háborúja

ˆhirdetés

Rideg történet a kémkedés világából, Le Carré negyedik regénye elképesztően lerombolja a kívülállókban egy rejtélyes szakma nimbuszát.

Egy ügynök meghal, bizonyítékot kellett volna szállítania a szovjet rakétatelepítésről Kelet-Németországban. A Részleg, ami a háborúban még nagy volt, az utolsó lehetősége előtt áll, hogy újra partiba szálljon a hírszerzés területén. Nincs egyszerű helyzetben a katonai hírszerzésért felelő Részleg, az utóbbi időben George Smiley és Kontrol irányításával a politikai ügyekért felelős Körönd vette át az irányítást.

A Részlegnek erőforrásra van szüksége, hiszen még autója sincs, de egy rádióra sem futja, amivel a kódolt adásokat küldhetnék haza az ügynökök, na meg ami még nagyobb baj, bevethető profi ügynökük sincs.

A Részleg előkaparja az egykori ügynököt, a lengyel származású, németül is beszélő Fred Leisert, akire újabb kiképzés vár, na meg a bevetés, ellenséges területen. Bizonyítékot kell találnia a szovjet rakétatelepítésekről.

Le Carré bemutatja, hogyan szervezik be újra Leisert, hogyan képzik ki arra, hogy Angliának újra fontos szolgálatot tegyen. Mindezt a Körönd eszközeivel, gyakorlatnak álcázva, mert a Részleg nem akarja, hogy elvegyék ezt az ügyet is tőlük.

Végig nagyon rideg a környezet, hideg és elmúlásszagú minden, ami körbe veszi Leisert és a Részleget, végig érezni, itt nem lehet pozitív végkifejlet. Szeretnénk, de nem kaphatunk olyat, főleg akkor nem, amikor hatalmi játszmák nem csak országok között, hanem házon belül, a szervezetek között is folyik.

Ennek a történetnek viszont csak egy vesztese lehet, a mindenféle kisebbségi tudattal rendelkező Leiser, aki csak angol szeretne lenni és tenni egy utált rendszer ellen, de talán más is mozgatja, amiért elvállalja újra a feladatot, ami már fiatalon is majdnem az életébe került.

Le Carré talán ebben a könyvében mutatja be leginkább, milyen az, amikor egy ember, egy hírszerző élete nem ér szinte semmit, milyen könnyen játszanak az érzésekkel, milyen könnyen feláldozható az, aki egyszer odaadja magát a célért. Minden rezdülése lehangoló, elveszi az ember kedvét attól is, hogy megfontolja, akar-e kém lenni, akar-e sima közkatona lenni. Ez a világ nem csillog úgy, mint James Bond körül, itt a főhősök, mint az életben is, egyszerű emberek, a maguk kétségeikkel, a maguknak is nehezen megfogható válaszaikkal.

A Tükrök háborújában nem szerepel sokat George Smiley, akit a Karla-trilógiában megszerethettünk már, de amennyi időre itt felbukkan, annyi alatt is kiderül, minden hájjal megkent, ravasz róka ő.

Le Carré letisztult prózája, a találó szavak még jobban kiemelik a zordságát a helyzetnek, azt a pillanatot fogja meg, amikor valami elmúlik, de van aki görcsösen ragaszkodik hozzá.

 

R. Molnár Gábor

Elolvasok még egy cikket