Jodi Picoult: Elrabolt az apám c. nagysikerű könyve új borítóval jelent meg újra magyarul, mint azt már tőle megszoktuk, tele izgalommal és érzelemmel.
A főhős egy átlagos kisvárosi lány, aki édesapjával nő fel, mivel édesanyja régen meghalt. Két legjobb barátja Eric és Fitz olyanok számára mintha a testvérei lennének. Míg egy nap furcsa emlék jut az eszébe: citromfák szerepelnek benne, míg ő úgy tudja világéletében ebben a kisvárosban élt, ahol az éghajlat miatt sose nőttek citromfák. Innen kezdődnek az események, melyek messzire vezetnek, kiderül, hogy édesapja egy láthatáson elrabolta őt, és édesanyja nem is halt meg. Grace nem tudja már, hogy miben is bízhat, édesapja jót akart-e neki vagy inkább haragudnia kell-e rá, és édesanyja vajon mért nem kereste soha.
Vajon bűnnek számít-e, ha egy szülő „elrabolja” gyermekét a másik szülőtől, hogy jobb életet teremtsen neki? Ha úgy dönt, hogy meg kell őt védenie a másik szülőtől bármi áron? És ha bűn, akkor börtönbe kell-e zárni gyilkosok és erőszaktevők közé?
Grace édesapja ezt a sorsot kapja, a tárgyalás végéig börtönbe zárják, míg el nem döntik az egyre újabb bizonyítékok és tanúvallomások alapján, hogy tényleg bűnös-e.
Az események menetéből adódóan érzékletes képet kapunk a börtönvilágról, a szörnyűségekről, emberi tartásról, valamint a tárgyalótermek világáról.
Közben kint is zajlik az élet, Grace egyre több mindenre emlékszik, egyre több mindent tud meg múltjáról, ami alakítja azt a képet, ahogyan a szüleit és az elrablása körüli helyzetet látja. Nehéz helyzetben van, hiszen vagy édesapját, vagy édesanyját kell bűnösnek tartania azért, hogy anya nélkül nőtt fel.
Képet kapunk az alkoholizmusról, ami sokféle módon szövi át Grace életét, kislányának apja, egyik legjobb barátja, Eric és az édesanyja is alkoholista, majd kiderül, hogy az ő édesanyja is az. Így több nézőpontból is megvilágításra kerül ez a téma, aminek a megítélése – mint sok minden másé, például a saját gyerek elrablásáé is – sosem teljesen egyértelmű.
Az írónő újra olyan témát boncolgat, amin el lehet gondolkozni, sokat lehet vitatkozni, de egyértelmű döntést hozni róla nehéz, hiszen mindig emberi történetekkel van dolgunk és azok sosem egyértelműen feketék vagy fehérek.
Barna Éva