A francia író újabb borzongató thrillerrel jelentkezett, Servaz nyomozó gyermekkori szerelme kéri, segítsen a fián, aki igen bizarr gyilkosságba keveredett, de az ügy személyesebben érinti a múlt árnyaival küzdő nyomozót, mind gondolná.
A borító igen borzongató, egy székhez kötözött nő alakja uralja a képet, mindenfelé vörös cseppek, amik ráadásul kiemelkednek a síkból, tapintható a feszültség, belül meg egy játék baba ül a földön a hátát támasztva a falnak. A játék baba tud egyszerre aranyos lenni, de itt nem véletlenül fokozza a horrorisztikus elemeket a merev szemmel maga elé néző baba.
Egy elitiskola tanárnőjét különös kegyetlenséggel gyilkolnak meg, az ügyet Martin Servaz kapja, aki korábban maga is az egyetemi felkészítő iskolapadjait koptatta. Most egykori szerelme kéri a segítségét, mert a fiát vádolják a tanárnő meggyilkolásával.
A visszatérés Marsacba nem egyszerű a nyomozónak, a városka minden szöglete ismerős számára, ráadásul lánya is az iskolába jár, vagyis rengeteg olyan tényező jelenik meg, ami miatt személyesen érinti az ügy.
Marsac nyomasztó hangulata, az elit iskola és egy elit réteg élete egészen perverz világot vetít elénk, egy forró nyári júniust, amikor szinte mindenkit csak a labdarúgó világbajnokság érdekel és szinte minden este lecsap egy nyári zápor, villámlással, dörgéssel, vad széllel kísérve.
De nem csak ennyi a gond, Servazt nem hagyja nyugodni az előző ügye, aminek során végül megszökött a sorozatgyilkos, a pszichopata Hirtmann. És van mitől félnie a főhősünknek, mert a gyilkosság helyszínén megszólal Mahler zenéje, egy olyan mű, ami összeköti a két férfit egymással egy életen át. Egy olyan üzenet fogadja ezzel a gyilkosság helyszínén a nyomozót, ami megkavarja a szálakat és az eltűnt gyilkos felbukkanását sejteti, azt, hogy sem Servaz, sem a lánya nem lehet biztonságban a városban.
Mivel maga a nyomozó is a városka elitiskolájába járt és nagyon tehetséges írónak indult, így nem véletlen, hogy több irodalmi utalás is tarkítja a könyvet. A történet igen hosszú a maga majdnem hatszáz oldalával, van idő fokozni az izgalmakat, aminek a végén igazi lezárást kapunk, nem egy fél szóval elmagyarázott történetet és mivel Minier láthatóan tovább akarja folytatni Servaz történetét, ezért hagy kiskaput a folytatásra, egy ötletes módszerrel tartva fent az érdeklődést és azt is, hogy várjuk a következő történetet Servazról.
A könyv hangulata igen nyomasztó, főleg a sorozatgyilkos állandó közelségének érzete miatt, a könyv thriller, de nem csak felnőtteknek szól, hiszen egyszerre élvezhetjük Servaz és társai nyomozását, de a lánya Margot sem esett messze a fától, vagyis egy ifjúsági szál is erősen kivehető a történetben, aminek különlegességét adja az egészet körülölelő Hirtmann szál is. Na de ebből még semmi sem derül ki abból, milyen titkokat rejt a városka, mi köze van ehhez az egészhez Hugónak, a letartóztatott fiúnak és a barátainak, mi köze van egy feltörekvő politikusnak, vagy a bűnöző Elvisnek, miért néz olyan szomorúan Elias, Margot barátja és úgy általában a Testvériségnek, amiről a könyv a címét is kapta. Servaznak nagyon sok szálat kell kibogoznia, ha meg akarja oldani az ügyet és a testi épségét sem szabad féltenie, ha a végére akar járni a titokzatos eseményeknek, egy olyan városban, ahol mindenkinek van takargatnivalója.
R.Molnár Gábor