Anna Gavalda a mai fiatalság problémáit, életérzését ragadja meg, sajátos, kemény stílusban fogalmazza meg a főszereplők gondolatait.
Az édes életünk című könyvben két történetet találunk, két fiatalét, az ő szemszögükből látjuk az életüket. Egyikük sem találja a helyét a világban, beleragadtak a szerepeikbe, a társadalmi elvárásokba, ami nem vezeti őket sehova, céltalannak érzik életüket és tartalmatlannak. Míg mindkettejük életében történik valami váratlan, ami kizökkenti őket, és elindítja őket valami új, szokatlan felé, amiben talán megtalálják önmagukat végre.
A lány ellenséges a világgal, amibe úgy érzi nem illik bele, lakótársaival nem jön ki, nem tud beilleszkedni a hétköznapi életbe, bulizással, ivással tölti az idejét. Míg egyszercsak el nem veszíti a táskáját, benne sok pénzzel. A táska megtalálója bár egyáltalán nem felel meg az általa elképzelt képnek, valahogy mégis beférkőzik az érzéseibe, gondolataiba, felkavarja életét.
A fiú jól alkalmazkodik a világhoz, hiszen erre nevelték, udvarias, jó munkája van, van egy barátnője, akivel együtt él. Mégsem önmaga, hiszen elnyomja saját érzéseit azért, hogy elfogadják, udvarias legyen. Egy nap segít a szomszédainak egy szekrényt felcipelni, és az azt követő hosszas beszélgetés rávezeti arra, hogy merjen kilépni a megszokott életéből, merje vállalni önmagát.
A mai fiatalság elveszettség érzésével van tehát dolgunk, a társadalmi rendbe beilleszkedés ennek a korosztálynak nem igazán megy, előtérbe került önmaguk megtalálása, a saját boldogság keresése. De ez nem olyan egyszerű a beléjük nevelt szabályokkal, ugyanakkor a biztos fogódzók hiányában.
A könyv Tótfalusi Ágnes fordításában jelent meg magyarul
Barna Éva