A Mission: Impossible már az ötödik részéhez érkezett, Tom Cruise főszereplésével a nyár egyik legjobb akciófilmjét kapjuk.
Nincs sosem könnyű dolga annak, aki egy jól ismert címhez ír, forgat újabb és újabb részt. A tv-sorozatként induló Mission: Impossible már jó ideje meghódította a mozikat és megérkezett az ötödik rész is.
Ethan Hunt minden eddiginél lehetetlenebb helyzetbe kerül, gond van az IMF-fel, bekavar a CIA és egy titokzatos kémhálózat is, amely az egész világ berendezkedésének megváltoztatásán ügyködik. De nehéz úgy dolgozni, ha Huntnak senki sem hisz és menekülnie kell még lényegében a sajátjai elől is.
Még jó, hogy a régi társak megint a segítségére sietnek, Benji (Simon Pegg) közelről és távolról is besegít és közben ő maga a humorforrás, felbukkan ebben a részben is Luther (Ving Rhames), valamint William Brandt (Jeremy Renner) is.
A szokott sztorihoz képest, ahol van a jó és a rossz, hoznak egy csavart is az alkotók, végig nem lehet tudni, hogy ki lehet és melyik oldalon áll Ilsa Faust (Rebecce Ferguson), a titokzatos ügynök, aki lényegében Hunt női megfelelője.
A film természetesen nagyon látványos, de most szerencsére nem csak erre fordították a legtöbb munkát, hanem a történet is egész érdekesre sikerült, igazi érzelmeket kapunk, pedig a kemény ügynökvilágban ez nem túl gyakori, vagy nem túl szerencsés, mert elvonja a figyelmet a feladatról, vagy nem tud tisztán gondolkodni vészhelyzetben a kém.
A Titkos nemzet főgonoszát Sean Harris személyesíti meg, míg Alec Baldwin is kellemes szerepet kapott a CIA igazgatójaként.
A film egyszerre van tele látványos, és a lehetetlen küldetés kategóriájába tartozó akciójelenetekkel, de a cselekménybonyolítás miatt is kiemelkedő nyári szórakozásban lehet dolgunk egy kellemesen hűvös moziban.
Tom Cruise megint kasszasikert alkotott, amiben nincs üresjárat, nincs túlhúzott jelenet, bevonzza a nézőt a történetbe és ez a legjobb, amit tehet, mert nincs min unatkozni, csak élvezni, hogyan jár túl a főgonosz eszén Ethan Hunt a segítőivel együtt. Mert hiába Hunt itt a főszereplő, de társak nélkül nem készülhetne az újabb és újabb bevetésekre.
Molnár Gábor