Nem kommunikálni lehetetlen
Talán nem is hinnénk, de kommunikációnk túlnyomó részét a nem-verbális közlések teszik ki. Ez azt jelenti, hogy a másik számára átadott információk nagy része nem szavakon keresztül jut át, hanem testünk gesztusain, mozgásain, helyzetén keresztül. Így aztán nem kommunikálni lehetetlen, hiszen a szóbeli közlések hiányában is egyfolytában kifejezünk valamit testünkkel.
Akkor, amikor hallgatunk valakit, néha nem is tudjuk miért, de kialakul bennünk egy benyomás a másikról, érezzük, hogy összhangban van-e azzal, amit mond, testbeszéde azt fejezi-e ki, mint a szavai.
A testhelyzeteknek, apró jelzéseknek megvannak a jelentései, amit az emberek többsége tudat alatt ugyanúgy értelmez. Klasszikus például a keresztbe tett kar és láb ülés közben, amit elutasításnak értelmezünk. De fontos tudni, hogy amellett, hogy általában helyes egy értelmezés, sokféle egyéni oka is lehet bizonyos gesztusoknak. A zárt ülés is eredhet abból, hogy fázik valaki, vagy csak egyszerűen még zavarban van, nem érzi komfortosan magát adott helyzetben.
Egy bemutatkozáskor történő kézfogás milyenségéből is sok mindenre következtethetünk. A túl erős kézszorítás kifejezheti azt, hogy a másik fél dominanciára törekszik, határozottnak akar mutatkozni, nem akarja, hogy elnyomják. Rossz benyomást kelt a „döglött hal” kézfogás, amikor a másik ember ernyedten beleejti kezét a kezünkbe.
Kutatók szerint a hazugságot is jól észre lehet venni, ha megfigyeljük a másik ember gesztusait, bár egyáltalán nincs biztos recept arra, hogy milyen kézmozdulat, testhelyzet vagy apró mimikai mozgás fejezi ki azt, hogy valaki hazudik. Biztosan hasznos lenne, ha lenne ilyen, bár akkor tarthatnánk attól is, hogy mi is könnyen lelepleződnénk, ha hazudunk, hiszen ezeket a non-verbális jelzéseket szinte lehetetlen kontrollálni.