A pénzügyi világ sötét bugyraiba kapunk betekintést sztárokkal a főszerepben arról, hogyan pukkadt ki az ingatlanlufi és mi vezetett a 2008-as gazdasági világválsághoz. Mindezt nem száraz tényekkel telepakolva, hanem fogyasztható formában Christian Bale, Brad Pitt, Steve Carell és Ryan Gosling főszereplésével.
Néhány befektető észreveszi, valami nem jól működik a pénzügyi piacokon, észreveszik, hogy hamarosan a tuti üzlet, a felfuttatott ingatlanhitelezés hogyan fogja romba dönteni a pénzügyi piacokat.
Dr. Michael Burry (Christian Bale) a kicsit különc alapkezelő, üvegszemű, mezítláb jár az irodájában, heavy metalt hallgat tiszta erőből munka közben, új befektetést keres. És nem is akármilyen kincsre bukkan, rengeteg adatot átvizsgálva észreveszi, gond van az ingatlanhitelezéssel. A romba dőlés felé halad a bankrendszer, de egy befektető mi mást tehetne, mint az addig biztos befektetésnek látszó kötvények ellen fogad, nincsenek érzelmek, nem szívbajos, ha tudja, ebből hatalmasat kaszálhat.
A nagy feszültséget ez okozza, hiszen tudjuk, mi volt itt 2008-ban és közben látjuk Burry magába és az elemzésébe vetett kitartó hitét, mert képes volt évekkel a válság előtt meglátni, mi fog itt történni és kitartani dollár százmilliókat beleölni az elméletébe. Igaz, nem a saját pénzével játszott, hanem a közben egyre türelmetlenebb befektetőivel is, akik bizony a fejét követelik.
Burry mellett felfigyel a lehetőségre a fiatal és a munkájáért küzdő Wall Street-i bankár, Jared Vennett (Ryan Gosling) is, remek befektetést ajánlva, a heves természetével küzdő Mark Baumnak (Steve Carell), aki folyamatosan a pénzügyi világ csalárdságait kutatja. Valamint jön a negyedik szál, két fiatal alapkezelő személyében, akik hirtelen nagyot akarnak kaszálni. Nekik segít az egykori menő bankár Ben Rickert (Brad Pitt).
Az ő szemszögükből követhetjük az eseményeket, hogyan nyomozzák ki mind a saját módszerével azt, hogy az ingatlanhitelezés tényleg egy óriási lufi. Mennyire nagy nemtörődömséggel kezelik az egészet a bankárok és mennyire nem veszik észre a gazdasági katasztrófa közeledő jeleit. Miközben mi egyre jobban rádöbbenünk, mi folyik Amerikában, rövid, pörgő jelenetekben ellensúlyozza a drámát Adam McKay rendező az átlagemberek életéből ellopott pillanatfelvételekkel.
Azért, hogy ne csak egy rideg, bonyolult pénzügyi szakzsargonnal telenyomott szöveget kapjunk, ezért jópofa jelenetekkel kikacsint a történet, van, hogy Margot Robbie magyaráz el egy bonyolult befektetést egy habbal teli kádban, hol Selena Gomez bukkan fel és egyszerűsíti le az átlagnéző számára is a bankárok által szándékosan túl bonyolultnak tűnő tranzakciókat, azoknak is, akiknek nincs pénzügyi végzettségük.
A történetben természetesen megkapjuk az egyéni mozgatórugókat is, de talán a legizgalmasabb személyiség a történetben a Steve Carell által megformált Mark Baum, aki nem csak a pénzt látja ebben az egészben, hanem azt is, mennyi ember sorsát fogja megváltoztatni a megállíthatatlanul közeledő összeomlás, de itt pénzről van szó, befektetésről, nincs helye az érzelmeknek.
A film öt Oscar jelölést kapott, többek között a legjobb film jelölés, legjobb rendező és legjobb férfi mellékszereplő (Christian Bale). Már csak emiatt is érdemes megnézni a filmet. De sajnos van mit tanulni a történtekből, mert az ember semmiből sem tanul, gyorsan felejt, és csak átcímkéz.
Molnár Gábor