Nem látja minden ember egyformán a világot. De van lehetőség a pesszimista gondolatok megváltoztatására
Van, aki aggodalmakkal, szorongással tekint a jövőbe, csak a megoldandó feladatok és nehézségek sorát látja maga előtt, és inkább arra koncentrál, hogy elkerülje a kudarcokat. Miközben vannak emberek, akik örömmel, várakozással néznek az előttük álló napra, úgy érzik, hogy a dolgok jól fognak történni, lehetőségek sorozatát látják maguk előtt problémák helyett és a sikerre törekszenek.
Az előbbieket nevezzük pesszimistának, az utóbbiakat optimistának.
Persze senki nem tehető bele egyértelműen ezekbe a kategóriákba, inkább fokozatokról van szó, mint minden személyiségvonás esetében.
De vajon van-e jelentősége annak, hogy valaki optimista vagy pesszimista? Hat-e ez a sikerességre, az életre általában, az egészségünkre a szubjektív lelki jólléten túl?
Számos kutatás azt mutatja, hogy a pesszimisták inkább megtorpannak a nehézségek előtt, kevésbé sikeresek a munkájukban és könnyebben megbetegszenek. Ezzel szemben az optimisták jobb egészségben vannak, erősebb az immunrendszerük és sikeresebbek a munkában és a sportban.
De vajon mitől lesz valaki optimista, más meg pesszimista? És ha bizonyos szituációkban pesszimistán nyilvánul meg, akkor soha nem lehet belőle optimista?
Az optimistákat a pesszimistáktól az különbözteti meg egyrészt, hogy mennyire érzik úgy, hogy kontrolljuk van az események felett, másrészt, hogy hogyan magyarázzák a velük történteket. Az optimisták úgy érzik, van befolyásuk az életükre és a velük történt pozitív dolgokat maguknak tulajdonítják, így értékesnek tartják magukat. A pesszimisták viszont tehetetlennek érzik magukat és inkább a negatív dolgokat tulajdonítják saját befolyásuknak, tehát nem érzik magukat elég jónak.
Mivel az optimisták és a pesszimisták közti különbség inkább gondolkodási jellegzetességekből adódik, ezek a jellemzők inkább a nevelés során alakulnak ki, kevésbé veleszületettek. Ilyenformán megváltoztathatók.
Hogyan változtatható ez meg?
Első lépés, hogy felismerjük magunkban, hogy hogyan magyarázzuk a velünk történő negatív eseményeket: magunkat tartjuk-e felelősnek, tartós tényezőknek tulajdonítjuk-e, (pl. nekem ez sose megy), és általánosnak tekintjük-e (pl. nekem semmi se megy). Ha felismertük, hogy pesszimisták vagyunk (magunkat okoljuk a hibákért, ráadásul úgy érezzük ez tartósan így van és szinte minden esetben), két lehetőségünk van.
1. Figyelni a gondolatainkra, és felismerni, amikor azok negatívak, ekkor leállítani őket.
2. A második lehetőség nehezebb, de hosszú távon talán hatásosabb: megkérdőjelezni pesszimista elképzeléseinket. El kell távolodnunk ezektől gondolatban és megvizsgálni, hogy vajon megfelelnek-e a valóságnak. Alternatív magyarázatokat keresni a dolgokra, amelyekről negatívan gondolkodtunk. Kerülnünk kell az általánosítást és a saját hibánknak tulajdonítást.
Az ember gondolatait megváltoztatni, melyek hosszú idő alatt alakultak ki, roppant nehéz. De ha odafigyelünk arra, mit hogyan értelmezünk, talán némi erőfeszítéssel pozitívabban láthatjuk magunkat és a minket körülvevő világot.