Vajon miért van az, hogy elismert mások által sikeres emberek sem feltétlenül vannak meggyőződve saját értékeikről, míg mások környezetüktől nem elfogadottan is tökéletesen biztosak magukban?
Úgy tűnik, a személy objektív értékeinek nem nagyon van köze ahhoz, hogy hogyan gondolkodik magáról. Vagy legalábbis más is befolyásolja az önbecsülést.
Az erre vonatkozó elméletek szerint az önbecsülést három dolog határozza meg:
1. A korai tapasztalatok. A kisgyermek életének első éveiben alakítja ki a magáról alkotott képét. Ebben a hozzá közel álló fontos személyekkel kialakított kapcsolatára támaszkodik. Ha ez a kapcsolat pozitív, szeretetteljes, akkor magas önbecsülése lesz. Ha a gyermek azt érzi, hogy odafigyelnek rá, kielégítik igényeit, törődnek érzéseivel, akkor bízni fog önmagában és a környezetében is.
2. Környezettől érkező visszajelzések. A környezetünk véleménye később is fontos, a számunkra fontos személyek véleménye befolyásolja azt, hogy mit gondolunk magunkról. Ezt az ember alakítja is: olyan személyek társaságát keresi, akik megerősítik énképét, olyan visszajelzéseket adnak, amiket a személy pozitívan értékel. Ezen kívül, ha véleményt kap az ember saját magáról, akkor annak fényében értékeli annak forrását, hogy ez hogy hat rá. Ha valaki negatívat mond, adott esetben leértékeli a személyt és nem fogadja el a véleményét.
3. Ideális én és valós énkép közti különbség. Az embernek van egy elképzelt, ideális képe önmagáról, ez az, amit gondol, hogy milyennek kéne lennie. Ha ez nagyon eltér a valósan érzékelt énjétől, akkor leértékeli önmagát, ha majdnem fedi egymást a kettő, akkor pozitív önértékelése lesz.
Mit tehetünk a változásért?
Bár, mint a személyiség sok más vonásában, az önbecsülésben is fontosak a korai évek, de ezen a téren az ember képes a változásra. Fontos törekedni a pozitív önbecsülésre, mert megalapozza a személyes jóérzést, jóllétet. A korai tapasztalatainkat nem változtathatjuk meg, de csökkenthetjük elvárásainkat önmagunkkal szemben, átgondolhatjuk, hogy valóban reális-e az az ideális kép, amit várnánk magunktól, vagy közelíteni lehet a valósághoz.
Illetve ha úgy érezzük nem jó véleményeket kapunk magunkról gondoljuk át reálisan, hogy tényleg bennünk van-e a hiba, vagy inkább más társaságot kell keresnünk. Ha viszont pozitív véleményt kapunk, fogadjuk jó szívvel, és keressük az olyanok társaságát, akik megerősítenek minket önmagunkban.