Scarlett Johansson tényleg az igazi Őrnagy, felesleges itt tovább vitázni róla, nagyon jó választás volt Rupert Sanders részéről a kultikus manga alapján készült film főszerepére.
A Páncélba zárt szellem egy kultikus japán képregény történet, manga, majd abból készült anime film, majd tv-sorozat, élőszereplős filmváltozata, elképesztő látvány és hangulatvilággal.
Az eredeti történet elképesztően beszívja magába az embert, egy olyan sci-fi, cyberpunk világot mutat nekünk, ahol a technika része az embernek, ahol lecserélhetők a szervek, a végtagok, ha az megsérül, lényegében a robot és az ember egyesül, és ha ez jól működik, akkor fantasztikus lehetőségeket nyújt az embernek. És itt jön képbe az, hogy mi van, ha rosszra használják, vagy mi van akkor, ha az összekötött világban nem csak simán egy számítógépbe, vagy nagyobb hálózatba kerülhet vírus, aminek segítségével adatokat lehet lopni, vagy távolról át lehet venni az irányítását, mi van akkor, ha a hálózat része már maga az ember és az agyának irányítását is simán át tudja venni egy illetéktelen.
Az Őrnagy kiborg testbe zárt szellem, egy baleset túlélője, csak az agyát, a szellemét, a lelkét tudták megmenteni. A 9-es Részleg nevű egység tagja, amely a kiberterrorizmus ellen küzd. A legújabb ellenség egy olyan hacker, aki bele tud nyúlni a technika által megbabrált emberek tudatába, információkat szerez, emlékeket módosíthat, és olyan tettekre kényszerítheti, amikre amúgy maguktól nem lenne képes. A bábjátékos gyilkol, de nem akárkiket, hanem a kibertechnológia vezető cégének embereit kezdi támadni. Ez a cég mentette, majd alkotta meg az Őrnagyot is. A feladat egyértelmű: meg kell találni a hackert és el kell kapni, ami nem olyan egyszerű dolog, mert könnyedén bújik más ember bőrébe, testébe és veszi át felette távolról is az irányítást.
Rupert Sanders rendező látványos világot álmodott képernyőre, egy olyan óriási városállamban járunk, ahol égig érnek a házak, sűrűn lakott keleti metropolisz, tele reklámokkal, de nem akármilyenekkel, hanem felhőkarcolónyi méretű háromdimenziós mozgó képekkel. A lakosok nagy része már behódolt az új hóbortnak és egyre többen tesznek be maguknak egy művi dolgot, hogy jobban működjenek, mint a valódi és talán veszítsék el egyre inkább emberi mivoltukat, mert pl. milyen jó vég nélkül vedelni az alkoholt úgy, hogy nincs is ránk hatással.
Sanders felhasználta az eredeti képi világot, rengeteg ismerős helyszín, jelenet kerül elő az eredeti animéből, viszont újat is alkotott, mert megtehette a technika fejlődésének is köszönhetően, egy gazdagabb, merészebb helyet hozva létre.
A film talán legnagyobb hibája, hogy az anime fő zenei motívuma kicsit háttérbe szorult a filmben, vagy nem kapott annyira hangsúlyos szerepet, mint eredetileg. Az a zene már önmagában mesterien meghatározza a történet hangulatát.
A Páncélba zárt szellem alaptörténete sosem veszti el az aktualitását, a mai világunk felgyorsult technikai fejlődése valamilyen hasonló világ képét vetíti elénk, már most is vannak olyan orvosi eszközök, amiket be kell építeni az emberbe azért, hogy életben maradhasson, aminek köszönhetően akár jobban is működhetünk, mint eredetileg, viszont mivel műszaki dologról van szó, új védelmi módok kifejlesztésére van szükség, amire talán még nincs meg a megfelelő válasz.
Scarlett Johanssont sokan támadták, miért kellett egy európait főszereplőnek tenni egy keleti történetben. De aki látta az animét, majd megnézi a filmet, egyet érthet abban, Scarlett szinte tökéletesen hasonlít a megrajzolt Őrnagyhoz. A színésznő mozgása hitelesen robotszerű, merev, érezni, hogy átesett egy beavatkozáson, nem olyan természetes a mozgása, mint amilyen az emberi testben lehetne. Az anime gyönyörűen ábrázolja az Őrnagy szenvedését, a gondolataiba merülését egy-egy lassabb váltással, fejtartással, távolba révedéssel. Ezt a filmre átültetni egy az egyben nem lehetett, ami az anime stílusának jól áll, a filmet természetellenessé, vontatottá tette volna. Viszont a párbeszédek, a többi szereplő viselkedése, az elembertelenedett, tömegekkel teli világ, a zene segítségével megkapjuk azt a fatalista, elbizonytalanodott, önmagunk keresése érzést, ami mindenkit foglalkoztathat akkor, amikor nem vagyunk tisztában magunkkal, a múltunkkal és rengeteg kérdés merül fel bennünk. Az önmagunkkal való szembenézés során megtapasztaltak vagy letepernek, vagy a megkapott válaszok erősebbé tesznek minket. Ki is vagyok én, mit is akarok itt a világon, mit kaphatok, mit adhatok, honnan jöttem, miért teszem azt, amit, van-e értelme annak, amit teszek. A Páncélba zárt szellemben végig izgulhatunk, hogy a főhős elvész a számunkra, szétesik, elveszik a süllyesztőben, „elromlik” önmaga keresése közben, vagy megmarad a 9-es Részleg tagjaként és vigyázza a népet.
Pilou Asbaek bújt Batou bőrébe, a nagydarab katona az Őrnagy legjobb barátja, ő az egyetlen, akiben bízik, akit hitelesnek tart, és aki kirántja minden kemény helyzetből. Batou érző szívű ember, idealista, kapaszkodik a mi általunk megélt világba, viszont a munkája révén kénytelen egyre közelebb kerülni az Őrnagy világához, azért egy-egy robbanás, vagy lövés tud gondot okozni az emberi szervezetben. Pilou Asbaek a marcona, katonás alakjával is elképesztően érzékeny, apró arcjátékra képes, talán a film legszimpatikusabb figurájává válva.
A 9-es Részleg vezetőjének, Daisuke Aramaki bőrébe, Takeshi Kitano bújt. A kult-színész nagyszerűen játssza el a sokat megélt, a ravasz, és a csapatához hű vezetőt. Az arcjátéka az autóbalesetének köszönhetően egyedi, a filmben még rá is erősítenek erre, titokzatosabbá téve a főnököt. Érdekesség, hogy Takeshi Kitano japánul beszél a filmben, állítólag nem tud jól angolul, az ő szövegét feliratozva láthatjuk, de a Ghost in the Shell világában amúgy is rendre gépeken, hálózaton keresztül tartják a kapcsolatot, ők megértik egymást, még akkor is, ha más nyelven jön az utasítás, vagy a tanács.
A gonosz Kuze szerepében Michael Carmen Pitt látható, akinek nincs sok ideje megmutatni színészi tudását, de, amikor színre lép, megmozgatja az érzelmi szálakat keményen.
A film főleg morális kérdéseket jár körbe, szellem, tudat, robot, irányíthatóság, védelem, eltűnő emberi érzések, valódi kapcsolatok hiánya, a múltunk, az emlékek, a család, a barátság és minden olyan téma körben, amit megváltoztat a technikai fejlődés, aminek a változására még nem vagyunk felkészülve, nincsenek megnyugtató válaszaink, akár jogi, akár technikai szinten sem.
A Páncélba zárt szellem valószínűleg tetszeni fog az eredeti történet rajongóinak is, akik meg nem ismerték az eredeti sztorit, viszont vevők a cyperpunk világra, azok várhatóan rajongói lesznek ennek a világnak. Mert beszippant a film, még akkor is, ha majdnem kicsit szirupos lesz, még akkor is, ha egy kicsit többet magyaráz, mint az anime. Egy komplett eredet történetet kapunk, ahol egy önmagát és a múltját kereső hős születik, mert igaz, hogy nem az emlékek határoznak meg minket, hanem a tetteink, de szükségünk van egy kapaszkodóra, arra, hogy kik is vagyunk mi.
Molnár Gábor