Elképesztő látványt hoz az ötödik Transformers rész, amiben emberek és alakváltók háborúban állnak egymással, miközben közeledik a vég
Az ötödik részben Optimusz Fővezér nincs már a Földön, nincs meg az egyensúly az emberek és az alakváltók között. A Transzformereket visszaszorították, fogságba ejtették őket, de valami titokzatos és hatalmas dolog közeledik a Föld felé.
A negyedik részből megismert Cade Yeagert üldözi a kormány, rejtőzködik és Transzformereket ment, na meg egy kislányt, aki a legváratlanabb helyzetekben jelenik meg és bonyolítja a főhős életét. Yeagerrel van többek között Űrdongó és még néhány korábban megszeretett szereplő, de Optimusz Fővezér hiányát ők is érzik, még a baráti alakváltók is egymással viaskodnak. Bujkálnak és unatkoznak.
De térjünk vissza Arthur királyhoz és a kerekasztal lovagjaihoz. Tudták, hogy már az ő korában is éltek Transzformerek és ki másnak segítettek volna, mint Merlinnek? Sőt nem árulok el nagy titkot, de a világ több nagyobb háborújában is felbukkantak az évszázadok során. A jelenben a Föld végleg veszélyben, minden eddiginél gyilkosabb ellenfél közeleg, és a megállításához szükség van a kiválasztottakra, mert olyan emberek nélkül, akik fel vannak vértezve a Transzformerek ősi tudásával, nem lehet megállítani a közeledő valamit. Itt jön a képbe Cade Yeager (Mark Wahlberg), aki kiválasztott lesz, annak minden nyűgével és bajával, Vivian Wembley (Laura Haddock), egy angol úrihölgy, aki három diplomával rendelkezik (Laura Haddock) és nem is tudja magáról, de egy igazi kalandornő, valamint egy angol Lord (Sir Anthony Hopkins). Azért nem szabad elfelejtkezni a Transzformerekről sem, belőlük is van rendesen, de ebben a részben mintha kisebb hangsúlyt kaptak volna, főleg annak köszönhetően, hogy Vivian személyében nem csak egy női mellékszereplővel bővült a csapat, kell játékidő neki is.
Az ötödik rész egyrészről hozza a tőle megszokott helyzeteket, a világot már megint meg kell menteni és lesznek olyan Transzformerek, akik az emberek mellett vannak még akkor is, ha azok éppen mindet ki akarják csinálni és lesznek olyanok, akik a Földet is el akarják törölni a világűr színéről. Tele hősiességgel, meg nem értett, de a világunkért magát is feláldozni kész főszereplővel, kicsit butuskának tartott széplánnyal, bár azért három oxfordi diplomával valakit lebutázni nem szabad. Vicces jelenetekkel, az ötödik részben főleg az egymás kultúrájának lenézése miatti, vagy a tudomány vs. „ezotéria” kibékíthetetlen pillanatai okoznak vidám perceket. Az ötödik részben a fiatalabb korosztálynak is van már szomorú tekintetű, nehéz helyzetű lány főszereplője, egyre inkább nyit a fiatalok felé a Hasbro.
Másrészről minden eddiginél zavarosabb forgatókönyvet kaptunk. Az még hagyján, hogy eddigi tudásunkat a Transzformerek történelméről, lesöprik egy laza mozdulattal. Ezzel még nem is lenne baj, a gond az, hogy ennyire össze-vissza harcolós jeleneteket még egyik részben sem láthattunk. Megmagyarázhatatlan ruhaváltások, érteni, de mikor és hogyan?! Feleslegesen előszedett szereplők, alig szerepekkel, Megatron ennyit kapott mára?! Lényegében nem nagyon viszik előre a történetet ezek a jelenetek, csak látványosak és kész. A részletgazdag IMAX 3D látványvilág igen jóra sikerült, de egy kicsit kevésbé csapongó történetet jobb lett volna látni, sokat levont az összhatásból. A párbeszédek korábban sem voltak túl mélyen szántók, most sem erőltették meg magukat az alkotók, de legalább megtudjuk, mit jelent hősnek lenni.
Az első trilógia még mindig szerethetőbb volt, mint ez a második. Shia LaBeouf hiánya okozta űrt Mark Wahlberg még mindig nem tudja betölteni, vagy egyszerűen csak nehéz megszokni...
Mivel még csak az ötödik résznél tartunk, a film végén nem maradhat el egy előzetes arról, mire számíthatunk a folytatásban, mert a már most biztosra vehető magas bevételnek köszönhetően lesz itt még folytatás rendesen. Akinek bejött a negyedik rész, nem fog most sem csalódni és biztosan várni fogja a hatodikat is, csak remélni lehet, beleszólásunk nincs, hogy egységesebb részt láthatunk majd, mert most volt miért kapkodni és fogni a fejünk.
Molnár Gábor