Tom Cruise végig mosolyogja a filmet, mert élvezi a repülést, miközben több tonna drogot és fegyvert csempész be az USA-ba. Barry Seal: A beszállító kritika
A Barry Seal valóságon alapuló film, vagyis tényleg élt egy olyan fickó, aki átkozottul tehetséges pilóta volt, a TWA egyik nagyreménységű utasszállító pilótájaként dolgozott, de többre vágyott. Itt jött szóba a csempészet.
Barry kicsiben kezdi, kubai szivarral, de hamar felbukkan a CIA és máris Közép-Amerika és az Egyesült Államok között ingázik, hol csak fotózza a felkelőket, hol fegyvert csempész, hol kiképzésre váró felkelőket szállít. A lényeg az, hogy mi éppen az USA érdeke. Na de a család növekszik, a fizetés meg nem emelkedik, „majd megoldja, meg hazaszeretet, meg ilyenek” a kapott tanács. Ekkor jön képbe a Pablo Escobar féle Meddellin kartell, amelynek gondja van a drogcsempészéssel, a legtöbb útvonalat lekapcsolták, már csak a levegő van hátra, de az sem veszélytelen. Ki más tudna rajtuk jobban segíteni, mint Barry Seal, aki mindent képes a levegőbe emelni és a célhoz szállítani.
Vagyis Sealnek sikerül megoldania a pénz helyzetet, mert kilónként kap részesedést a szállítások után, és kegyetlen mennyiségben szállítja a drogot az Egyesült Államokba.
A történet karikatúrája a mostanában olyan divatos gengszterfilmeknek, ezt már a főcímben is megtapasztalhatjuk. A szokványos komolykodós kezdés hirtelen vidámmá, önmagát kifigurázóvá válik, megadja a hangulatot, amit végig is visznek, aztán kicsit pofon legyintenek, de az egészen nem változtat, ez egy ilyen film, Tom Cruise vidám, úgy lesz akcióhős, hogy igazából nem is az. Jól játssza a férfit, aki sodródik az árral, nem teljesen ura a helyzetnek, kivéve akkor, amikor fent van az égben és repülhet.
A film a felemelkedéstől a bukásig tart. Főleg azért a felemelkedésről szól és a csúcsról, de nem mehet el szó nélkül a kegyetlen vég mellett sem, amelyet lezárásként megkapunk: az élet nem játék, nem habostorta, hiába veszed félvállról, te is csak egy lecserélhető alkatrész vagy a nagy politikai gépezetben.
A beszállító egy jó hosszúra nyúló repülés, valamint egy kis fricska az Egyesült Államok politikájának. Mert, ha az országnak az érdeke, hogy egy drogcsempész szabadon tevékenykedjen, akkor degeszre tömheti magát pénzzel, az sem gond, ha a rendőrségtől kezdve minden védelmi szerv a nyomában van, megússza, mert információkat tud szerezni, olyanokat, amikre más nem képes.
Nehéz drámát keresni a filmben, mert Tom Cruise végig ugyanúgy somolyog, valószínűleg a valódi Barry Seal is hasonló módon vette komolyan a dolgokat, de végig érezni ennek nem lesz jó vége, nem lehet csak úgy kijátszani a CIA-t és a Medellin kartellt sem. Még akkor sem, ha az összes drogvezér kicsit komolytalan, nem lehet tőlük félni. Nem annyira, mint valójában lehetne, inkább a mellékszereplőkön érződik a valóság kegyetlensége.
Ettől függetlenül olyan gyorsan elrepül a majdnem két óra, amilyen lassan tudja szívatni Seal az őket üldözőket. Szóval azért valamit tud ez a film, beleélhetjük magunkat a hetvenes nyolcvanas évek hidegháborús világába és abba, hogy a politika hogyan játszik az emberéletekkel, ha az érdeke úgy kívánja, miközben nevethetünk a lehetetlen helyzeteken.
Azért színészi játékban nem ez lesz Tom Cruise csúcs filmje. De ismerjük el, legalább jó sokat repülhetett és látszik, mennyire élvezte ezt a nem mindennapi kalandot.
Molnár Gábor