Az Idétlen időkig és a tini-horror vígjátékok új csavarral és jellemfejlődéssel. Boldog halálnapot ajánló.
A Boldog halálnapot egy kellemes csalódás, mert ugyan merít a hasonló időhurkos filmekből, valamint mondhatnánk, már megint egy tini-horror, amiben idétlenül sikongatva halnak meg az ellenszenves, beképzelt szőke libák, miközben az álarcos gyilkos kaszabolja őket. De még sem egy sima sablonfilm lett, mert mindezt kiforgatva, még jellemfejlődést is kapunk, a könnyed szórakoztatás és a folyamatos meglepetések mellé.
Tree Gelbman (Jessica Rothe) másnaposan ébred egy koleszszobában, az aktuális egyéjszakás kalandja zavartan nézi, mikor a lány felébred. Aranyos, rendes fiú, nem is érti, hogyan kerülhetett egyáltalán össze az egyetem egyik legmenőbb csajával. Tree gyorsan összeszedi magát, átmegy a kolesz területén a saját kolesztársaihoz, ott meghallgatja a beszólásokat, majd ő is megbánt néhány barátnőjét, majd késve beszalad az első órájára, majd este megint jöhet a buli, de út közben egy maszkos alak meggyilkolja. De mielőtt nagyon belemélyednénk a halálába, már hirtelen vágással azt látjuk, hogy újra az egyéjszakás kaland koleszszobájában ébred, kapkodja a levegőt és furcsa neki minden. Úgy érzi, hogy ez már megtörtént vele, de még ő maga sem hiszi el, létezhet ilyen.
Mivel egy időhurkos filmről van szó, rá kell jönnie, miért is történik ez vele minden nap és hogyan tud véget vetni a folyamatos meggyilkolásának, mert azért érzi, ezt a végletekig nem húzhatja, egyszer csak végleg sikerül őt kicsinálni.
Tree a film elején egy végtelenül beképzelt, ellenszenves figura, de ahogy újra és újra éli a napjait, ahogy egyre jobban megismerjük az érzéseit, mit miért tesz, ő is kezd megszelídülni. Minden egyes nappal egy héj kerül le a maga köré épített világ elleni pajzsáról és úgy lesz a film végére szerethető szereplő.
Ebben a segítségére lesz az egyéjszakás kalandnak induló Carter (Israel Broussard) is, aki mindig mellette van, bár a fiúnak nem lesz egyik nap sem deja vu érzése, viszont a lány egyre inkább valójában is szerelmes lehet a fiúba, akinek a jelleme semmit sem változik az újabb és újabb napok során. A lányé viszont annál inkább. Sőt rádöbben, nem kell állandóan mindenkinek megfelelni, ebben a legnagyobb segítség éppen az időhurok, hiszen élhet úgy, ahogy valójában neki jó, a többiek úgy is elfelejtenek mindent.
A nagy kérdés viszont az, ki lehet a gyilkos. Ki akarhatja megölni a lányt. Tree számára sem egyértelmű, szerinte szinte mindenkinek lehet oka az iskolában. Van itt elhagyott fiú, van itt vele kavaró tanár és még rengeteg olyan figura, akit rendesen megbántott az évek során. A nyomozás során minden nap alakul egy kicsit a történet, minden nap kicsit máshogy hal meg, de a tini-horror filmekkel ellentétben, itt nem csak úgy meghalnak az ellenszenves emberek, hanem egyre jobban megismerhetjük a főszereplőt, annak múltját és mélységét. A főszereplő mellett, remek mellékszereplőket, karaktereket ismerhetünk meg, mindenkiről kiderülhet valami, még arról is, akiről egy percre sem gondolnánk, hogy rosszat akarna nekünk okozni.
A film tényleg ad okot a gondolkodásra is. Vajon az embereknek hány életre lenne szükségük arra, hogy kitalálják valójában kik is ők? Miért viselkednek úgy ahogy? Mennyi életre lenne szükség ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni a valódi érzéseikkel, hogy meg merjék mondani azt, amit valójában gondolnak, hogy fel tudják fogni egyáltalán, mit is próbálnak maguk elől is eltitkolni, hogy tényleg teljes életet élhessenek először magukkal, és ezáltal másokkal is.
A film hazai premierje 2017.11.16.
Molnár Gábor