Bosszú vagy szerelem 45. részének hosszabb tartalma
Sühan éppen Cesurnak készül levelet írni, amikor a férfi megjelenik a „titkos” házánál, ahova szeret egyedül elbújni. Sühan nehezen enged, úgy érzi, a férfi rá haragszik, ha az apjára dühös, hiába mondja Cesur, ez nem így van. Mind a ketten azt hiszik, hogy haragszanak egymásra.
Cesur végül beismeri, igen haragszik a lányra, hiszen megbeszélték, hogy közösen derítenek ki mindent, de ahogy egy kis akadályba ütköznek, Sühan rögtön elmenekül. Sühan most éppen a bíróságon látottakat nehezen tudja felejteni, ahogy kikelve magából dühöngött a férfi és az apját vádolta.
Sühan pártatlanul akarja kideríteni az igazságot, ahogy távolságot tart az apjától, így a férjétől is. Fél, ha végére jár az ügynek, akkor Cesur meg fog változni. Ha az apja a tettes, akkor még haragosabb lesz, ha meg nem, akkor megkeseredett emberré válik.
Cesur elárulja Sühannak, hogy Korhan rejtegeti az apja levelének másik felét. Cesur egy szívességet kér tőle, szerezze meg a levél másik felét, illessze össze őket, csak a lány olvashatja el és az alapján, amit Sühan mond, úgy fog dönteni. Ha tényleg Hasan búcsúlevele, akkor nem fogja exhumáltatni az apja sírját.
Cesur azt szeretné, ha végre Sühan nem dühös, vagy búcsúlevelet írna, hanem szerelmes levelet, neki. Cesur kimegy a házból, a férfi kívülről simítja az ajtót, Sühan belülről, a kezük összetalálkozik, de nem látják, talán érzik. Nagy szerelem az övék, de a múlt még mindig nem engedi őket őszintén szeretni egymást. Sühan az ablakból néz vágyakozva Cesur után, a férfi meg a gondolataiba merülve vezeti az autóját, majd közös boldog pillanatokat látunk róluk.
Tahsin a nappaliban ül, és a tüzet nézi, Adalet is lejön hozzá. Korhan benéz az alvó Cahidéhez, de a nő felébred, nem engedi, hogy hozzáérjen, nem akarja, hogy kiderüljön, nem valódi a hasa. Korhan szomorúan távozik, Cahide is dühös már, mert nem akarja elveszíteni a férjét, akit szeret.
„Az idő holmi vég nélküli szépre fésült hajfonat / Holmi tükör, melyen megül a pára, melyen megül a pára, a lehelet” – újabb gyönyörű versidézet Fügen asszony és Cesur beszélgetéséből.
Tahsin számára kiderül, hogy az új ügyész kifejezetten kérte, hogy ide helyezzék, nagyon reméli, hogy nem egy újabb Cesur bukkant fel.
Sühan meglátogatja Korhanékat, és Cahidének elég egyértelműen jelzi, hogy szeretné elvinni a levél másik felét.
Az ügyész megjelenik Adalet gyógyszertárában, Necla megtudja, hogy az ügyész nőtlen. Keresztkérdéseket tesz fel, persze barátként érkezett, nem ügyészként. Necla szerint rideg, furcsa az új ügyész.
Cesur ír egy levelet az ügyésznek, amit Tahsinék látnak a kémprogramnak köszönhetően, kiderül a számukra, hogy Cesur exhumáltatja az apja sírját, valamint, hogy egy levél másik fele Korhannál van. Közben Cahide odaadja a levelet Sühannak, aki egyben olvashatja a levelet. Kiderül, Hasan fel akarja adni, de nem az életet, csak a csatát, amit Tahsinnal folytat, mert nem akar olyanná válni. A levélben Sühan a saját anyukájáról is olvas és az is kiderül, hogy Hasan visszamegy a saját családjához.
Sühan felhívja Cesurt a levéllel kapcsolatban és azt mondja könnyezve, nyittassa fel a sírt. A férfi is a könnyeivel küzd a hírre.
Tahsin hazaér és leordítja Korhan fejét, miért őrizte meg a tudta nélkül a levelet, majd apró darabokra tépi.
Eljön az exhumálás napja, Cesur és Kemal együtt megy, Sühan tiszteletben tartja a férfi kérését és nem megy oda. Tahsin korán elment és meglátogatja a gyermekotthont, ahol felnőtt. Kiderül, a gyermekotthon és nevelőintézet már a Tahsin Korludag nevet viseli. Végül Tahsin nem megy be az épületbe, inkább Mehmethez mennek „élő adásra”, vagyis megnézni, van-e új fejlemény az ügyész számítógépén.
Korhan elmegy Sühanhoz és egymást támogatják, mivel „ma úgy is mindenre fény derül”. Korhan kérdi a húgát, mondja el, mi van vele és Cesurral. Miközben a lány mesél, látjuk a képeket az exhumálásról. Megtudjuk Sühantól, Cesur nem csak az apját, hanem az anyja elveszett életét is keresi, aminek az okozója az ő apjuk. Sühan úgy érzi, miközben egymáshoz közelednek, úgy távolodnak is egymástól.
Elviszik a csontokat és várják az eredményeket.