Spiró György: Tavaszi Tárlat
Spiró György tiszteli az olvasót, „epikai hitel nélkül nem érdemes prózát írni”.
Regénye nem valami alig megfejthető sokismeretlenes egyenlet, nyelvi bravúrok tömkelege. Lineáris történet, történelmileg hiteles, vargabetűktől mentesen halad a végkifejlet felé. A Tavaszi Tárlat feszültséggel, fordulatokkal teli érdekfeszítő olvasmány.
A könyv vetekszik a krimik, a thrillerek feszültségével, közben a történet alapja a szomorú valóság. Mindez Magyarországon játszódhatott le, 1956-ban és az utána következő időszakban.
Emberábrázolása sokoldalú: főhőse, Fátray Gyula, családja és ismerősei igazi életre kelnek a történelmi pillanat színpadán.
Film- vagy színdarabszerűen követik egymást a jelenetek, az események a majdnem idilli nyugalomtól - már amennyire egy aranyér műtét annak mondható - az egyre fokozódó feszültségen át a bizakodó megoldásig, megnyugvásig.
Az 56-os eseményeket annak a kisembernek a szemével látjuk, aki nem akar belekeveredni az eseményekbe, de a történelem nem engedi kívülállónak maradni. Fátray Gyula mérnök sorsa mellett párhuzamosan a korabeli művészvilágról is tablót kapunk. A Tavaszi Tárlat az a kiállítás, mely a forradalom kivetítése a művészek és a művészek alkotásaira.
Közben az események zajlanak, megrázó képet kapunk a korszakról egy teljesen ártatlan ember szemszögéből, hogyan tud belekeveredni az 56-os eseményekbe, milyen könnyedén lehet belőle áldozat. Spiró György megrendítően érzékelteti a főszereplő lelki változását, az egyre nagyobb kilátástalanságban, aki mindvégig kitart hazája mellett, hiszen ide született, itt van az élete.
A könyv a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben.