A Scott Pilgrim a világ ellen c. filmben rengeteg műfaj keveredik, megragadva egy korszak és nemzedék lényegét
Műfajok kavalkádja
Marc Platt producer figyelmét kollégái, Jared LeBoff és Adam Siegel hívták fel Bryan Lee O’Malley képregény folyamának első kötetére még 2004-ben. „Teljesen padlót fogtam attól, mennyire vérbő és vibráló Scott Pilgrim világa, és hogy milyen ügyesen megragadja egy korszak és nemzedék leglényegét – emlékszik vissza Platt. – Olyan világban élnek, ami képregényből, nindzsáskodásból, kungfuból, mangából meg animéből áll. De a dolgok mélyére tekintve láthatjuk, hogy rokonszenves srácok ők, akiknek érzelmi élete iránt azonnal érdeklődni kezdesz.”
Platt azonnal észrevette, hogy a képregény folyam ideális filmes alapanyag. „Meghatódtam Scott Pilgrim vergődését látva, ahogyan sóvárog az álomlány után. Össze kell szednie magát ahhoz, hogy elérje, amit akar.”
Miután megnézték Edgar Wright első nagyjátékfilmjét, a Haláli hullák hajnalát (Shaun of the Dead), LeBoff és Siegel azt javasolták Plattnek, hogy a műfajokat oly fényes sikerrel elegyítő rendezőt bízzák meg a tervezett produkció megvalósításával. „Amikor igent mondott, ki tudtam volna bújni a bőrömből! – folytatja Platt. – Keményebben dolgozik, mint bármely más általam ismert rendező, és az egyes elemeket úgy illeszti egymáshoz, hogy a végeredmény tökéletes egészet alkot. Hihetetlenül alaposan felkészül, és inspirálja a munkatársait, mert látszik rajta, hogy imádja a karaktereket és a történetet.”
A forgatókönyvet társszerzőként jegyző Wright akkor hallott először a projektről, amikor a Haláli hullák hajnala 2004-es Los Angeles-i vetítésén LeBoff és Siegel megajándékozták a Scott Pilgrim’s Precious Little Life című O’Malley-kötettel, amely a sorozat első része. „Akkor jelent meg, és ez a két lelkes csávó azt mondta, csináljunk filmet belőle – emlékszik vissza a rendező. – A könyv egy hónapig dekkolt a táskám mélyén, mert a Haláli hullák promóciós körútján kellett részt vennem, de aztán a hazafelé tartó gépen elővettem a bizony már elég szamárfüles példányt, és nekiestem. Az első oldalától élveztem, de igazából akkor kattantam rá, amikor Scott Pilgrim e-mailt kap, hogy nemsokára meg fog halni. Onnantól már csak az foglalkozatott, ez az egész hogyan fog kinézni filmen.”
Wrightot nem csupán a történet nyűgözte le, hanem az is, ahogyan O’Malley a videojátékok és a manga eszközeit használja a szereplők felfokozott érzelmeinek bemutatására. „A Spaced című tévésorozatomra emlékeztetett. Arra vágytam, hogy még tovább toljam ki a mágikus realizmus határait. Tudtam, hogy most majd teljesen őrült akciókat tudok a vászonra varázsolni, és teljesen elszabadulhat a fantáziám.”
Nira Park producer, a Big Talk Entertainment vezetője ezúttal már negyedszer dolgozott együtt Wrighttal. „Kapcsolatunk a Spaced című sorozattal kezdődött, aztán szemtanúja lehettem, amint Wright kreativitása egyre jobban megmutatkozik a Haláli hullák és a Vaskabátok (Hot Fuzz) rendezőjeként – magyarázza a producer. – Mind a négy projektünk igaz szerelemben fogant!”
A képregények forgatókönyvvé alakítása érdekében Michael Bacall is csatlakozott a stábhoz. A több mint öt éven át tartó munka még azelőtt megkezdődött, hogy Wright második nagyjátékfilmje, a Vaskabátok elkészült volna. „Az összes lehetséges módon együttműködtünk – hol az óceán két oldaláról küldözgettünk egymásnak üzeneteket, hol ugyanabban a szobában senyvedtünk, ő bal kézzel pötyögött, én meg jobbal. Sorban írtuk a jeleneteket, aztán kicseréltük és átszerkesztettük őket. Néha mind a ketten ugyanazt a jelenetet hegesztettük, aztán összehasonlítottuk, hová jutottunk.”
Wright igyekezett úgy megalkotni a forgatókönyvet, hogy minél jobban hasonlítson egy videojátékra, amelyben Scottnak sorozatosan halálmeccseket kell vívnia. Bacall tökéletes partner volt ehhez. „Edgar lelkesedése teljesen magával ragadott – számol be tapasztalatairól a forgatókönyvíró. – Ez az ember nem is alszik! Szinte mikroszkóppal figyeli a részleteket. Munka közben adrenalintúltengésben szenvedtünk, amit a szoros határidő és a rengeteg tripla kávé idézett elő.”
Amikor a Scott Pilgrim-képregény alkotóját megkeresték a filmesek, épphogy csak túl volt az első köteten, és nem nagyon derengett neki, merre fog kanyarodni a történet. „De azért úgy csináltam, mintha kész terveim lennének, és kanyarítottam nekik egy vázlatot” – nevet Bryan Lee O’Malley. A művész nem tagadja, Scott Pilgrim azt az életet éli, amely rá és huszonéves barátaira volt jellemző annak idején Torontóban, de egyben vágybeteljesítő fantázia is. „Scott egy kicsit ütődött, szertelen, és hedonista módon viszonyul az élethez. A nők megőrülnek érte, és képes úgy harcolni, akár egy szuperhős. A Scott Pilgrimben jól kimutathatók a japán képregény, az indie és a klasszikus rock meg a videojátékok hatásai. Ez nem is csoda, ezeket mind imádtam. Az volt a célom, hogy az összetevőket elegyítsem, felturbózzam, és a keletkezett anyagba beleszőjem mindennapi élettapasztalataimat. A totális valóság találkozik ily módon az absztrakcióval, és mindkettőnek egyaránt fontos a szerepe.”