Nehéz elfogadni, de ti is alkalmazkodhatnátok hozzám! Itt vagyok, vegyétek észre!
Megszületünk a világra, belecsöppenünk egy idegen közegbe, a hangok meg az érzések ismerősek, hiszen hallottalak meg éreztelek is már titeket!
Nehéz alkalmazkodni hozzátok, ezért fogadjátok el, egyelőre ti vagytok értem és próbáljatok ti is idomulni az én órarendemhez. Nehéz lesz, talán nem is lehet teljesen, hiszen sokkal sűrűbben vagyok álmos, mint ti, sokkal fáradékonyabb és kiszolgáltatottabb vagyok, mint ti, ezért sokszor keveset alszom és szükségem van rátok minden pillanatban.
Sírok ha kell, jelzem, ha nem stimmel a helyzetem, persze nevetek is ha jól érzem magam, nem csak követelek, adok én is rendesen.
De egy dolgot kérnék, nem tudom elfogadni az életritmusotokat. Nem biztos, hogy át tudom aludni egyhuzamban az éjszakát, lehet, hogy a fogam is fáj, meg a hasam is görcsöl, na meg minden idegen.
Azt szeretném, ha ilyenkor nem ordibálnátok velem, hanem szeretnétek, még akkor is, ha fáradtak vagytok. Amúgy azért vagytok ketten, hogy ketten úgráljatok körülöttem, jobb ha tudjátok. Persze én is megteszek mindent, ami tőlem telhető! Szeretlek titeket és figyelem mit hogyan csináltok.
Éjjel is fel fogok kelni, éhes leszek, cuppogni akarok azon a finom anyatejen, de a tápra is hamar rá tudok szokni, persze az eredeti az igazi, de a lényeg, hogy legyen valami a bendőmben.
Anya! Apa! Elfáradtam! Megyek aludni megint két-három órát, ti is pihenjetek, ha tudtok, mert mindjárt visszajövök és kezdődik minden elölről!