A Dilemma című film már az Angyalok és démonok forgatásán elindult a megvalósulás útján. Igaz, ekkor még csak az alapötlet született meg Ron Howard rendező és Brian Grazer társproducer fejében!
A Dilemma ötlete egy kellemes este folyamán született. „Az Angyalok és démonok (Angels & Demons) római forgatása alatt elmentünk vacsorázni Briannel (Grazer), és mindenféle lehetetlen szitukról beszélgettünk – meséli Ron Howard rendező. – Az egyik ez volt: mit tennél, ha a legjobb barátod feleségét hűtlenségen kapnád? Hogyan oldanád meg, hogy a lehető legkedvezőbb időben és módon közöld vele a szomorú tényt?”
A felvetett kérdések előbb nevetést, majd élénk beszélgetést váltottak ki a vacsora résztvevői körében. Mire elfogytak a fogások, Grazer elárulta Howardnak, hogy szívesen készítene filmet az ötlet alapján. A rendező arra buzdította régi barátját, hogy mivel a sztori megáll a lábán, bátran csapjon a lovak közé.
Amint hazatért, Grazer elmesélte az ötletet Vince Vaughnnak. A színész/producer azonnal ráharapott a témára, és újabb fordulatokat javasolt a történet számára. „Nagyon megfogott az alapötlet: hogyan mondd el a rossz hírt a legjobb barátodnak anélkül, hogy porig sújtanád, és örökre a haragosoddá tennéd? – meséli Vaughn. – Számomra a sztori nem arról szólt, hogy el kell-e mondani az igazságot vagy sem. Inkább az érdekelt, milyen érzés, amikor valaki ilyen terhet cipel, és folyton azon rágódik, mikor és hogyan hozakodjon elő a rossz hírrel.”
Vaughn több filmjében is bemutatta már a párkapcsolati problémák komikus vonatkozásait. A Bárbarátok (Swingers), a Szakíts, ha bírsz (The Break-Up) vagy a Páros mellékhatás (Couples Retreat) mind arról szóltak, milyen viccesek lehetnek azok a kínos helyzetek, amelyek alighanem bármelyik párral előfordulhatnak. „A humor forrása esetünkben az, hogy tudjuk: hősünk kénytelen lesz elmondani az igazságot; na de hogyan? – magyarázza Vaughn. – Mondani könnyebb, mint megtenni, a dilemma pedig az, miként hozakodhatsz elő a farbával úgy, hogy a legkisebb fájdalmat okozod.”
Bár Grazer még soha nem dolgozott Vaughnnal, mindig is csodálta azt a képességét, hogy a legkínosabb témákat is a rá jellemző humorral tárta a közönség elé. „Vince-ben többek között egy szerethető átlagember is lakozik, aki minden nő és férfi számára szimpatikus – magyarázza a producer. – Akár szakítani készülő pasit alakít, akár férjként és apaként helytállni igyekvő derék polgárt, mindig viccesen szól a minket is kínzó kérdésekről. Vince a komikum magaslatára emeli mindennapi életünket. Nagyon kevés színésszel találkoztam, aki ilyesmire képes.”
Miután Grazer és Vaughn összegyűjtötték ötleteiket, Allan Loebet kérték fel a forgatókönyv megírására. Olyan munkákkal a háta mögött, mint a Tőzsdecápák: a pénz nem alszik (Wall Street: Money Never Sleeps), a Las Vegas ostroma (21) és a Sejtcserés támadás (The Switch), Loeb tökéletesen alkalmasnak tűnt a feladatra.
Amikor Ron Howard megkapta a kész forgatókönyvet, azonnal igent mondott a megrendezésére, különösen annak tudatában, hogy Vince Vaughn lesz a főszereplő. „Nem volt nehéz döntés – mondja Howard. – Allan izgalmas, többdimenziós elbeszélő. Nem műfaji keretek között gondolkodik, hanem a helyzetek dinamikájára koncentrál, és mindig azt a megoldást választja, amivel a legnagyobb hatást gyakorolhatja a nézőre. A hűtlenség természetesen központi téma a sztoriban, de mással is foglalkozunk: mit jelent a bizalom, az igazság, és hogyan közölhetjük szeretteinkkel a legkellemetlenebb tényeket.”
Howard és Vaughn összeültek, hogy megbeszéljék, miként aknázzák ki a forgatókönyv lehetőségeit – vígjátéki és drámai szempontból egyaránt. Örültek, hogy Loeb forgatókönyve reális problémát taglal, amelyet ráadásul sarkít, emiatt a néző kínosan feszenghet, miközben remekül szórakozik.
Howard A dilemmával több mint egy évtized után visszatér a vígjátékokhoz, hiszen az utóbbi időben nagy költségvetésű thrillereket és drámákat rendezett. Bár a nyolcvanas-kilencvenes években bombasikerű komédiákkal szerzett magának hírnevet, a rendező nem műfaj szerint választ, hanem azt a sztorit viszi vászonra, amely igazán érdekli. „Régen feladtam azt az elvemet, hogy műfaj szerint válogassak – magyarázza. – Mindenfajta mozit imádok – kicsi, nagy, vígjáték, dráma, thriller, fantasy, egyre megy, csak izgalmas legyen. A vígjátékok azért persze a kedvenceim, miközben egy dolgot mindenképpen szeretnék elkerülni: hogy olyan filmet csináljak, ahol pontosan tudni lehet, mi lesz a vége.”
Vaughn számára minden film esetében az a fontos, hogy a rendező kihívások elé állítsa. „A forgatókönyv fejlesztése során a barátaim azt mondták: hát ez tisztára olyan, mint egy Ron Howard-vígjáték! – emlékszik vissza a színész. – Örültem, hogy ezzel a filmmel visszatérhet ahhoz a műfajhoz, amely az első sikereket meghozta neki. Az Éjszakai műszak (Nightshift), A nagy csobbanás (Splash), a Selyemgubó (Cocoon) és a Vásott szülők (Parenthood) ma már klasszikus vígjátékok. Egy Ron Howard-film révén erőlködés nélkül jutsz értékes tapasztalatok birtokába. Tisztában van az emberi jellem erényeivel és árnyoldalaival, és a legkényesebb kérdéseket is képes elegánsan és érthetően elővezetni.”