A Magvető Kiadó áprilisi ajánlója
Kovács András Ferenc: Bohócöröklét
„Tátongó fényben sivatagi testek,
Háromkirályok, mágusok ügetnek
Alkonnyal málhás, hűs üvegtevéken,
Tűnt hajnalűrben, törhetetlenül.”
Négysoros álom
„Ezek a versek voltaképpen a Sötét tus, néma tinta darabjaival szinte párhuzamosan íródtak, álltak össze könyvvé – alkalmi futamok, alkalmatlan játszadozások, hangok s elhallgatások, rögtönzött kódák, zárlatok, hiányjelek, rejtett cezúrák a lét partitúráján – nem tudni, miért túl könnyed s túl nehéz egy fölmeszelt bohócmosoly.”
Marosvásárhely, 2011. január 11-én
(Kovács András Ferenc)
Bíró Yvette: Futó
„Elmenni annyi, mint futni, nevetni, örülni – nem meghalni.”
Bíró Yvette első regénye nem önéletrajz, mert a személyesen megélt és a képzeletbeli események szabadon keverednek benne. Ám a tényeket legtöbbször nem maga a főszereplő teremti? Lehet, hogy hét év vándorlásai hét országon át szükségesek ahhoz, hogy a hiány befogadhatóvá váljék?
Bíró Yvette Budapesten született. Esszéista, forgatókönyvíró, a New York University emeritus professzora. Könyvei, tanulmányai magyarul és mintegy tíz más nyelven jelentek meg.
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
„A térkép érdekesebb, mint a táj.”
Fordította: Tótfalusi Ágnes
A nagy sikerű Elemi részecskék szerzőjének új regénye a művészet, a pénz és az elérhetetlen szeretet meséje. A regény Jed Martin, a Franciaország turisztikai térképeiről készített fotóival egyszeriben világhíressé váló képzőművész életét meséli el: tétova szerelmi próbálkozásait, építész apjával való nehézkes kapcsolatát, küzdelmeit a művészettel és a művészeti iparral.
Jed élete akkor vesz különös fordulatot, mikor találkozik az Írországban visszavonultan élő Michel Houellebecq-kel, majd akinek brutális meggyilkolása kapcsán egy rendőrségi nyomozásban is részt kell vennie. A könyv tavaly megkapta Franciaország legrangosabb irodalmi kitüntetésének számító Goncourt-díjat.
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
„Te vagy életem szerelme.”
Terézia Mora neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen a Németországban élő írónak több könyve jelent már meg magyarul, és neki köszönhetjük fordítóként többek közt Esterházy Péter Harmonia cælestis című művének német nyelvre való átültetését. Terézia Mora regénye, Az egyetlen ember a kontinensen a kortárs Berlinben játszódó szerelmi történet, egy szerelem férj és feleség közt… A könyv két olyan ember kapcsolatának szépségét és bonyodalmait meséli el, akik semmi másban nem hasonlítanak, minthogy szeretik egymást. Flora és férje, Darius Kopp néhány hétköznapjának humoros és színes története arról mesél, hogy életünk minden napja egy regény, ha odafigyelünk, mi is történik velünk és szeretteinkkel.
Joanna Bator: Homokhegy
„Három nő, három szív, három szakadás”
Fordította: Hermann Péter
Jadzia félárván nő fel, mivel az apja hősi halált hal a háborúban. Legalábbis ezt meséli az anyja, Zofia, noha tudja, hogy az igazság ennél valamivel bonyolultabb. Apja valójában a házuk közelében lévő folyóba zuhan a II. világháború utolsó napján – valószínűleg részegen. Hét hónappal később megszületik a gyermek, és szárnyra kelnek a falusi pletykák. Lehet, hogy attól a zsidótól fogant meg az anyja, akit a padláson rejtegetett? Vagy az ellenséggel kollaboráló szomszéd gyermeke, aki megerőszakolta?
Zofia egy gazdag rokonhoz küldi Jadziát Wałbrzych-ba, Alsó-Sziléziába. Itt zuhan később Stefan karjaiba a pályaudvar lépcsőjén megbotolva, hogy az életük végül egymáséba gabalyodjon. Idejekorán gyermekük fogan, és ezzel egy időben Jadzia szemében is kialszik a hős lovagjáért lelkesedő ragyogás. A megszülető kislány egyáltalán nem hasonlít a szüleire, csontos, sötéthajú és -szemű, azonban nagyanyja, Zofia jobban rajong Dominikáért, mint a saját lányáért. Az unoka már a modern kor gyermeke, a Homokhegynek nevezett korszerű lakótelepen nő fel, Wałbrzych iparnegyedében. És élete ott folytatódik majd, ahonnan a Nyugat illatát a határ mögül Milka csokoládés papírokon hozta magával évtizedeken keresztül a szél…
A Homokhegy három nő története, mely átível a huszadik század második felén: Zofia kénytelen újraépíteni egész életét az embertelen háború után, Jadzia a kommunizmus színtelen éveinek áldozata, Dominika pedig a kapitalista fordulat szemtanúja. Indulat, harc és vágyakozás, halál és újrakezdés, az emberlét bonyolult egyszerűsége – Joanna Bator regényében mindez álomszerűen bájos és szívfacsaróan valóságos.
Andrzej Stasiuk: Taksim
„Seftelés és leányrablás kelet-európai módra”
Fordította: Körner Gábor
Władek igazi kelet-európai hős: lepukkant cipőben és ruhában jár, láncdohányos, nem veti meg az itókát, fejben azonnal bármilyen összeget átvált kilenc valutában, mindig tudja, mit hol kell venni és eladni.
Ő és szótlan útitársa keresztbe-kasul furikázzák a lengyel, ukrán, szlovák, román és magyar falvakat, kínai bóvlit árulnak, hogy aztán leszámoljanak egy brutális emberkereskedő-keresztapával, aki fogva tartja a gyönyörű Evát, Władek szerelmét.
Útjuk a Balkánon keresztül Isztambulba vezet, és a Taksim-negyedben ér véget, ahol talán a boldogság vár rájuk.