Babydoll mentsvára az álomvilág.
Eltévedhetünk a belső világokban, ha valósnak hisszük őket.
(Sweet Pea)
Mielőtt még Babydoll csatába vinné barátnőit, először is megérkezik az Elmebetegek Lennox Házába, a vermonti Brattleboróba. A diliházat és a többi helyszínt Kanadában, egy vancouveri stúdióban építették fel. Rick Carter látványtervező úgy tervezte meg a díszleteket, hogy tükrözzék Babydoll valós és képzelt világait, és könnyen átrendezhetőek legyenek.
„Ha nagyon figyelünk – mondja Deborah Snyder producer –, láthatjuk, hogy az egyik boltíves folyosó a Lennox Házból később feltűnik a sárkányharcos jelenetben, majd pedig a bordélyban. Az első világháborús álomjelenetet egy felperzselt katedrálisban kezdjük, ami pedig a diliházra hasonlít.”
„Az érdekelt a legjobban, hogy akárhova is utazik Babydoll, katedrálisba, kastélyba, templomba, az mindig valahogy a diliházra emlékeztet kívül-belül – mondja Carter. – A lehangoló színárnyalatok, a fénycsóvák az ablakon, mind-mind ezt tükrözik, összekötik a különböző helyszíneket, és tudat alatt ugyanabba a lelkiállapotba hozzák a közönséget.”
Carter és Larry Fong operatőr azon is sokat dolgozott, hogy a nézők ugyanolyan homályosan érzékeljék az időt és a teret a „valós” világban, mint az álomjelenetekben. A történet a hatvanas években játszódik, de Fong szerint „erre csak a hajakban, sminkben, ruhában és a díszletben utalunk, egyébként nem úgy néz ki, mint a hatvanas évek. Nem is annyira az időt akartuk itt megjeleníteni, mint az időtlenséget, egyfajta tudatállapotot. Ez fontosabb volt a valósághűségnél.”
Zack Snyder rendező számára is többet nyomott a latban a film esztétikuma, mint realitása. „Szerettem volna megtalálni a szépséget a diliház falai között. Ez az ellentmondás tetszett talán legjobban a filmben: egy nyomasztó történet, amit vizuálisan izgalmasan adunk elő.”
Snyder szerint az Álomháború lényege éppen ez a kontrasztosság: a képek és történések ellentmondása, a realizmustól és a bevett formáktól való teljes elszakadás. Michael Wilkinson jelmeztervezőt is a paradoxonok fogták meg a forgatókönyvben; ahogy ő fogalmaz: „a hagyományosan mártírnak ábrázolt női archetípusok és a domináns, erős akcióhősnök kontrapunktja. Rögtön rajzolgatni kezdtem, megpróbáltam ötvözni az archetípusokat: a szobalányt, az iskoláslányt a harcedzett katona alakjával.”
Akár a diliház padlóját mossák, akár bombát hatástalanítanak egy futurisztikus vonaton, a lányok folyamatosan tárgyakra vadásznak, mert ezek a tárgyak – térkép, tűz, kés, kulcs – jelentik számukra a szabadságot. Ez a cél, az ok, ezért áldozzák fel magukat. Snyder és csapata a nézőket is hasonló vadászatra invitálja: filmjükben lépten-nyomon olyan szimbólumokat, képi referenciákat rejtettek el, melyek Babydoll fantáziavilágát tükrözik.