Zack Snyder rendező a valóság és az álom határait feszegeti az Álomháború című új filmjében, mely egészében saját ötletén alapul.
Ha a valóság börtön is, az agyad még szabad…
Snyder társírója, producere és rendezője is a filmnek. Szerinte „az Álomháború a szökésről szól, szó szerint és képletesen is. Arról, hogy az agyunk, ha kell, áthatolhatatlan barikádot állít a valóság ellen, arról, hogy meddig megyünk el, milyen áldozatokat hozunk, hogy egy ilyen nehéz helyzetből kikerüljünk.”
A 300 és a Watchmen – Az őrzők rendezője élete legnagyobb feladatának tartja új filmjét. „Mindig tetszett a fantasy-festészet, az olyan magazinok, mint a Heavy Metal. Az Álomháború forgatása közben ezek inspiráltak, illetve az Alkonyzóna epizódjai, valamint Richard Bach írásai.”
Évekig tartott a forgatókönyv írása. „Sok-sok éve írtam egy novellát, abban szerepelt Babydoll – mondja Snyder. – Ahogy tovább dolgoztam rajta, az ötletből történet lett, és az egész valahogy önálló életre kelt.”
Deborah Snyder producer – a rendező felesége – szerint „annyira felszabadító érzés volt Zacknek, hogy nem kellett az elvárások súlya alatt dolgoznia. Olyanra formálhatta a filmet, amilyenre csak akarta, s bár a sztori változott közben, mindvégig Babydollról szólt, egy fiatal lányról, aki a fejében lévő fantasztikus világokba menekül, hogy megbirkózhasson a valósággal. Közben megerősödik, és túlél mindent.”
Zack Snyder a történet nagyját és a legtöbb karaktert kitalálta, aztán bevonta társírónak régi barátját, Steve Shibuyát. „Steve-vel dolgoztuk ki az összes részletet.”
Ironikus módon ez a tértől és időtől elrugaszkodott történet egy igen szűk helyen játszódik – egy isten háta mögötti vermonti elmegyógyintézetben, a hatvanas években. Babydoll azonban a közönséget is magával viszi álombéli, másvilági utazásaira – hol az ókorba, hol a jövőbe. Babydoll és harcostársai – Sweet Pea, Rocket, Blondie és Amber – óriási szamuráj fenevadakkal, zombi katonákkal és tűzokádó sárkányokkal küzdenek meg a szabadságukért vívott álomháborúban.