Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió?

A Szabad Európa Rádió szerkesztőjének élményei, visszaemlékezései az információs sötétség korából.

  

„Rákosi Mátyás Magyarországa. A teljes információs sötétség. Amit a mai nemzedék a rázúduló információs áradat világában elképzelni sem tud: csak a pártállami kormány tájékoztatása létezik, a két eszköz, a nyomtatott sajtó és a rádió útján. Körös-körül vasfüggöny, gyakorlatilag átláthatatlan. A polgár bent csak arról értesülhet, mit a hatalom akar, megenged, hirdet. A szovjet uralom alá került térségben ugyanez mindenütt. Kelet és Nyugat között a hidegháború állapota.

Ebben a helyzetben születik Washingtonban a döntés: egy Európa keleti felébe irányuló rádióállomás létesítésével megtörni a kommunista tömegtájékoztatás monopóliumát. Münchenben felállítják a Szabad Európa Rádiót. A megalakulás, sorrendben, reggel hattól éjfél utánig: csehszlovák, magyar, lengyel, majd, rövidebb műsoridővel, román és bolgár állomás.

Aki, mint én, belép egy ilyen intézménybe, csak később ébred annak tudatára, hogy emberi számítás szerint soha nem térhet vissza hazájába. Aztán, harminckilenc év emigráció, benne harminchárom Szabad Európa Rádió után, mégis. E szerkesztői pálya élményvilága az, amit az olvasó elé teszek.”

 

 

Skultéty Csaba író, a Szabad Európa Rádió egykori külpolitikai szerkesztője 1920. december 31-én született Nagykaposon. Több könyv szerzője is, így többek között a „Vasfüggönyön át” és a „Kárpátalja magyarsága a viharok sodrában” kiadványokban történelmi áttekintéssel és saját élettapasztalatival járja körül az adott témákat. 2010-ben „A szlovákok és mi - Egy keleti-nyugati publicista szemével” címmel jelent meg új könyve a budapesti Kairosz kiadó gondozásában.Számos cikke, tanulmánya jelent meg a nyugati, majd hazatelepülése óta a kárpát-medencei magyar sajtóban.

Fiatal jogászként már Pesten élt, és részt vett a kényszerhelyzetben működő magyar külügyminisztérium, illetve az áttelepítési kormánybiztosság munkájában, hiszen felvidékiként szlovákul, a késmárki német gimnáziumnak köszönhetően pedig németül is tudott. 1945 januárjában a szovjet csapatok őt is elvitték „malenkij robot"-ra. Gödöllőre, Ceglédre, végül a moldvai Foksánba került. Innen megszökött, s Erdélyen keresztül hazajött Magyarországra. 1946-ban külügyminisztériumi összekötőként dolgozik a csehszlovák áttelepítési bizottság miskolci csoportja mellett. Még az év júliusától Jócsik Lajos áttelepítési kormánybiztos titkára, aki 1946 novemberében kirendeli a pozsonyi magyar külképviseletre. 1947 nyarán hazahívják. 1947 októberében Prágán keresztül elhagyja Magyarországot és Párizsban telepszik le. Itt nemzetközi jogi tanulmányokat folytat. 1950-51-ben a belgiumi Bruges-ben (Brugge) egyéves európai politológiai képzésben vesz részt. 1951-tól 1983-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa Münchenben: előbb hírszerkesztő, majd Ambrus Márton néven nemzetközi politikai kommentátor. 1985-tól 1990-ig a Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnöke. Nyugaton végzett publicisztikai tevékenysége főként a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos. A rendszerváltáskor hazatért, azóta Budapesten él. Széleskörű publicisztikai tevékenységének középpontjában a határon kívüli magyarság szolgálata áll. Életútja elismeréseként magas rangú állami kitüntetésben is részesítették.