A fiatal művészettörténész professzor álmai megbízását kapja, amivel pénz és dicsőség együtt jár, de ezért szembe kell állnia mindazzal, amiben eddig hitt, önmagával és a tanulmányaival.
A lombard kastély már-már lélektani krimi, amiben Passuth morális kérdéseket boncolgat gyönyörű leírásokkal fűszerezve, közben a valóságot keveri a kitalációval, mint írja is: „ha üres foltok húzódnak a tudomány síkján – jöhet a regény.”
A lombard kastélyban a 20. század első harmadának hangulatát élhetjük át, amikor a kalandorok, a pénzmogulok az érdekükért mindenre hajlandóak. Egy olyan korszakot láttat velünk Passuth, amiben egyszerre van ott Leonardo kora, a quattrocento, de már egy sokkal jobban felgyorsult világ is, amely a robbanás szélén áll.
A lombard kastély egy romantikus thriller, alapja lehetne több mai felkapott krimi regénynek is, a világa rejtélyes, végig feszültséggel teli, de a belső érzelmi világunk okozza a feszültséget, egy folyamatosan rágódó főhős emberi képében. Vajon mi számít, a mérhetetlen jólét, vagy az, hogy képesek legyünk a tükörbe nézni?
Lóránd is ezzel néz szembe: a semmiből előkerülő Predis-képek valóban az addig alig ismert művész alkotásai, vagy sem? A bizonytalanság végig ott lapul a sorok között és a morális kérdés is: gyors karrier, de milyen áron?
Passuth a könyvben bemutatja a művészettörténészek világát, munkamódszerét, egy olyan tudományt, amiben nehéz eldönteni mi valóságos és mi nem. Hiába vannak ott a kézzel fogható jelek, ha minden értékítélet mögött ott van az ember.
Molnár Gábor