Paulo Coelho: Mint az áradó folyó

"Istennek hála, megtanultam szembenézni a viharokkal." Egy kulcsmondat az író új könyvéből, hogy megérthessük Coelho írói, emberi lényegét, népszerűségének, olvasottságának titkát.

 

A könyvet úgy vettem kézbe, hogy gyanakodtam. - A sikeres író összegyűjti szösszeneteit, rövidebb írásait, és a kiadók ezt is szívesen kiadják. - Már az első oldalak eloszlatták ezt a hátsó gondolatot: Minden fejezete magával ragadó, őszinte, mélyen emberi.

 

Mondatai kételyeinkre, naponta felmerülő kérdéseinkre válaszolnak, nem csoda, hogy Coelho-idézetek tömege forog közkézen külön gyűjteményekben az író korábbi könyveiből - ebből is lehet/ne/ válogatni!

Az előszó egyúttal írói program: nem halhatatlanságot kerget, "normális emberek" útját akarja járni. Ez a program működik, a tömeges olvasótábor bizonyítja. Úgy mesél, hogy nemcsak szórakoztat, de elgondolkoztat, érzelmeket fakaszt, mert érzelmeket közvetít.

Miről mesél? Saját élete napi - mindennapi eseményeiről, találkozásairól érdekes emberekkel, utazásokról. Anekdoták, legendák, misztikus esetek, hit, halál, szeretet tölti ki az oldalakat.

Talán a leggyakrabban visszatérő szó, gondolat a szeretet, a földi dolgok legfontosabb rendező elve, ami mindent megold.

" A szeretet energiája elkezdi átalakítani körülöttünk az univerzumot."

Coelho nyitott mindenre, ami világunkban történik, persze sajátosan értelmez. A Gondolatok 2001. szeptember 11-éről című írása is ilyen. Meglepő a következtetése: "Merhetnénk végre kockáztatni, kipróbálni olyan dolgokat, amikre mindig is vágytunk, csak nem volt hozzá bátorságunk." Legyünk képesek felülemelkedni "saját érzelmi romjainkon."

Minden elbeszélésében benne foglaltatik az ember "Személyes Története". Az író saját, személyes történetei, mások életútjáról szólók, arra biztatják az olvasót, hogy ö is - mi is - kövesse a példát és tartalmasan, kitartóan járja végig útját, megalkuvások nélkül, de változtatásokra képesen, nyitottan.

Réger Margit