Spiró György utolsó könyve tanulmányok gyűjteménye, melyeket 2004 és 2012 között írt.
Ez a Magtár a legjobb minőségű terméssel lett feltöltve. Az irodalom étvágygerjesztő gabonájával.
Például a magyar irodalom klasszikusairól szóló kritikák, tanulmányok elolvasása után biztos késztetést érez az olvasó, hogy /újra/ levegye a polcról Eötvös József, Jókai, Mikszáth, Móricz regényeit. Összesen tizenöt író műveit - elég nagy olvasói program!
Csak ezzel is elérné az író a célját, akinek meggyőződése, hogy az irodalom az ember életének fontos irányítója: a legjobb szer magányosság ellen, összeköt minket elődeinkkel és kortársainkkal.
Spiró György világának lényeges része a színház. A drámaírás, színházi rendezés, közvetlen kapcsolata a színházzal azon a felismerésen is alapul, hogy a színház és talán méginkább a film, nagyobb tömegekhez juttatja el az irodalmat, mint a könyvek. Ezért is tartja fontosnak, hogy a kultúráért tehetők felelősségére rámutasson. A pénzügyi bizonytalanság fenyegeti ennek a világnak is a létét.
A közéleti kérdések iránt érzékenyen és elkötelezetten nyilatkozó író ugyanazzal a lelkesedéssel szól, mintha hősei Sidó Zoli vagy Adorján András folytatnák filozofálásukat a jelen és a történelem fontos kérdéseiről.
A kötet utolsó írása, Bekerítve, tisztánlátó, logikusan elemző, személyes vallomás. Nem optimista verssel fejezi be gondolatmenetét:
"Nem csak a múlt és nem csak a jövő veszett el:
ma már nincs meg a jelen sem, ..."
Réger Margit