Az ajánlónak adhatnánk azt a címet is, hogy World War Z vs Z világháború, vagyis a Max Brooks féle könyv és a Brad Pitt féle film harca egymással
Adhatnánk ezt a címet is, de nincs sok értelme. Adott egy jó könyv, ami alapján Brad Pitt készített egy jó katasztrófa filmet, aminek tulajdonképpen nincs sok köze a könyvhöz. Éppen ezért mindegy, hogy a filmet nézzük meg először, vagy a könyvet olvassuk el inkább előbb. Egyszerűen nem tudunk azon szenvedni, hogy adott volt egy jó könyv, egy jó történet és mit csináltak belőle a filmesek!
Max Brooks World War Z-je egy érdekes megközelítésből foglalkozik a zombikkal. Jönnek a zombik, szinte megállíthatatlanul fertőzik a világunkat, de az ember nem lenne ember, ha nem venné fel a harcot a zombikkal. A könyv mesélője az ENSZ-nek végzett tanulmányt a zombi támadásról, de szerinte a jelentésből kimaradt az érzelem, az ember. Ezért készült ez a könyv, mert minden tett mögött ott van az érzelem, persze kivéve a zombik tettei mögött, mert ott nem érzékelhetünk már túl sok érzelmet… nem is kell keresni, a zombi jön és zabál és pusztít. Mindenkit, aki mozog, mindent, ami emberi.
A könyvben a mesélő bejárja az egész világot és beszélget különböző emberekkel, hogyan élték meg a háborút, hogyan vettek részt a zombik megállításában, az újjáépítésben. Milyen buktatók voltak a háborúban, ki hogyan próbált nyerészkedni egy ilyen szörnyű helyzetben. Nagyszerű képet kapunk arról, hogy az amerikai, az európai, vagy az ázsiai társadalmak hogyan fogadnák egy ilyen fertőzés elindulását, mennyire vesszük komolyan, vagyunk felkészültek egy ilyen, vagy hasonló esetre.
A Brad Pitt filmben, a Brad alakította főszereplő, szinte egyedüli hősként járja be a világot ENSZ megbízottként, hogy felkutassa a járvány kitörésének okát. A feladata az, hogy kitalálják, hogyan lehet ellene védekezni, hogyan lehet visszaszorítani, mint egy „mezei” járványt. A Brad Pitt féle filmben is felvillannak hősök, de ott mindent a szupersztár hollywoodi színész visz el a hátán és persze a dicsőséget is ő aratja le. A könyvben, sok hős van, rengeteg szereplővel. Lényegében mindenki hős, mindenki, aki átélte az inváziót, az is, aki tett ellene, de nem tudta megélni a felszabadulás napját.
A film hatásvadász, mert annak kell lennie, izgalmas, pörgős. Egy riporteri, dokumentarista jellegű könyvnél nem feltétlenül kell olyan elemeket alkalmazni az érdeklődés fenntartása érdekében, mint egy mozifilm esetében. Brad Pitt zombijai például iszonyatosan gyorsak, ha megindulnak, akkor utolérnek és letepernek. Max Brooks zombijai lassúak, úgy csoszognak, mint azt a legtöbb korábbi zombis filmben megszoktuk, de ettől függetlenül puszta kézzel nem tudunk mit kezdeni velük, elsöpörnek mindent, ami az útjukba kerül. Lassú folyóként hömpölygő zombi áradat mindent letarol.
A könyvből máshogy nem nagyon lehetett volna jó mozifilmet csinálni, csak úgy, ahogy Pitték tették. Pörgőssé, feszültté, lényegében egyszemélyessé alakították. A könyvből egy nagyszerű tv-sorozatot lehetne csinálni, ahol van hely és idő szépen felépíteni a szereplőket, lehet több szálon is futni, nem kell mindent másfél-két órában elmesélni.
A lényeg, hogy a könyv és a film nem tud egymással harcba szállni, a maga nemében mind a kettő jó lett. A könyv a zombik iránt érdeklődőknek kötelező, a film meg gyorstalpaló olyanoknak, akik nem horrort akarnak látni, hanem egy izgalmas thrillert, de azért érdekli őket ez a rémisztő világ.
Molnár Gábor