A Tom Hanks főszereplésével készült Phillips kapitány c. filmről és a történelmi háttérről beszélt többek között Paul Greengrass, a film rendezője
A Phillips kapitány rövid története
2009 márciusában Richard Phillips (Tom Hanks), a Maersk Alabama nevű amerikai teherhajó kapitánya sokadik útjára indul. Hajója egy omani kikötőből fut ki, a fedélzeten 2400 tonna áruval és 200 tonna segélyszállítmánnyal. A hídon az első tiszt az útitervüket böngészi, és látja, hogy a szomáliai partok mellett vezet az útjuk. Tudják, hogy arrafelé sok a kalóz, akik a teherhajókat veszik célba. Phillips aggódik, mert a hajó fegyvertelen, a legénység sincs felkészülve semmiféle harcra, ezért biztonsági gyakorlatot rendel el. Ám alig kezdenek hozzá, két hajót látnak közeledni. A kapitány mindent elkövet, hogy átverje és távolodásra bírja őket, ám a terv nem válik be, és az egyik hajó fegyveres legénysége megtámadja őket. Muse (Barkhad Abdi), a vezetőjük közli, hogy váltságdíjat követelnek…
Paul Greengrass filmje nemcsak a megtörtént események lehető legpontosabb krónikája, hanem izgalmas thriller és komplex kép a globalizáció sokféle hatásairól.
A filmről
A film erős érzelmekkel operáló történet szomáliai kalózokról, akik túszul ejtik egy amerikai hajó kapitányát; ugyanakkor megvilágítja azt a gazdasági megosztottságot is, mely az események hátterében áll.
A történet Vermontban kezdődik, ahol Phillips kapitány munkába indulva búcsút vesz a családjától, hogy a legújabb szállítmányt rendeltetési helyére vigye. Eközben Szomáliában a korábbi parti halász, Muse azon töri a fejét, hogy a partjaiknál elhaladó értékes hajók egyikét megtámadja. Kettejük összeütközésén keresztül Greengrass feltárja a szakadékot azok között, akik részesülnek a jövedelmező nemzetközi kereskedelem hasznából, és akik nem.
„Sok jó produkció készült az elmúlt évtizedben a nemzeti biztonság és terrorizmus témakörében, de azt akartam, hogy ez a film egy még nagyobb konfliktusra mutasson rá – a tehetősek és a nincstelenek konfliktusára – mondja Greengrass. – A konfrontáció továbbgondolásra érdemesnek tűnt. Phillips és Muse patthelyzete izgalmas tengeri túszdráma, mely egyúttal azokról a nagyobb erőkről is szól, melyek a világot formálják napjainkban.”
A dokumentumfilmesként indult Greengrasst régóta vonzzák a jelen eseményeinek mélyére ásó történetek – ilyen volt a Véres vasárnap, mely az angol hadsereg észak-írországi vérengzéséről szólt; A United 93 a szeptember 11-i gépeltérítésről; vagy az iraki háborút taglaló Zöld zóna. Ugyanakkor Greengrass szívesen foglalkozik magas fordulatszámú thrillerekkel is, amilyen A Bourne-ultimátum és A Bourne-csapda volt. E két erőssége – a nyomozó ösztön és a thrillerműfaj iránti érdeklődés – ötvöződik ebben a filmben.
A rendező fő szempontja az volt, hogy ne az újságok szalagcímeiből ismerhető túszmentő sikersztorit mesélje el, ugyanakkor a lehető leghitelesebben akarta visszaadni a történteket.
„Az igazságot akartam megmutatni, az eseményeket, ahogyan történtek – mondja. – Ezért a felkészülési szakaszban teljesen belemerültünk a kutatásba.”
Arra törekedett, hogy a film teljes képet adjon arról a világról, ahonnan a kalózok származnak.
Michael Bronner társproducer, Greengrass régi munkatársa mélyen beleásta magát a szomáliai kalózkodás történetébe, és az azt működésben tartó gazdasági folyamatokba.
„Szomáliát megtizedelte az 1991-ben megbukott katonai diktatúra összeomlását követő polgárháború – magyarázza. – Ugyanakkor elterjedt az illegális halászat, miután az EU szigorította szabályait. A kalózkodás lényegében reakcióként kezdődött a külföldi túlhalászatra; a korábbi halászok elfoglalják a hajókat és váltságdíjat követelnek értük, ez a bevételi forrásuk. Amikor világossá vált, milyen jövedelmező tevékenység, a hadurakat is vonzani kezdte, és az ő irányításukkal a kalózkodás szervezett, nemzeteken átívelő vállalkozássá nőtte ki magát. A szervezett bűnözés része lett, igazi globális szervezettel, a háttérben nemcsak afrikai, hanem európai és észak-amerikai befektetőkkel. A teherhajók ellen küldött fiúk – amilyen Muse és csapata – csak a vége egy hosszú, összetett láncolatnak, melynek szereplői irányításuk alatt tartják a rendkívül jövedelmező üzletet. A kalózszervezetek főnökei gazdagon és hivalkodóan élhetnek abban az országban, ahol olyan extrém szegénység tapasztalható, hogy a fiatal férfiak más kilátások híján szó szerint mindenüket kockára teszik, hogy belekóstolhassanak egy másfajta életbe.”
Bronner kutatásai kiterjedtek a nemzetközi hajózásra is: beszélgetett a Maersk vezetőivel és az Alabama igazi legénységével, akik a krízis alatt a fedélzeten tartózkodtak. Az Alabama a támadás idején teljesen fegyvertelen volt (ahogy az összes kereskedelmi hajó akkoriban, a nemzetközi szabályoknak megfelelően). A támadás után változások következtek be: a legveszélyesebb útszakaszokon a Maersk és más társaságok is fegyveres őröket alkalmaztak (sok közülük régi tengerészgyalogos).