A Halhatatlan után itt a trilógia második kötete a Megtorlás.
Alma Katsu romantikus thrillerének középpontjában a szerelem van, a maga kegyetlenségével, világokat leromboló erejével. De lassan már elcsépelt lenne a téma, ezért van benne halhatatlanság, meg alkímia és egy kis perverz erotika is, mert az a mai világban alap a sikerkönyvek történeteiben.
Az első részben megismerhettük Lanore McIlvrae-t, aki az 1800-as évek elején nőtt fel Maine állam egy kis városkájában, messze mindentől, ami modern és világi. Az érzelmek, az elnyomott szexualitás és a hagyományok közötti ellentétek elsodorják otthonától és szeretteitől. Lanore szinte halálán van, mikor Bostonba ér és az életben maradásért bűnhődnie kell Adair jóvoltából. A halhatatlan férfi halhatatlanná teszi Lanore-t és ezzel élete végéig magához köti. Lanore persze menekülni akar és menekül is, mert számára nem az ördögi Adair az igazi.
Szerelmi háromszög alakul ki, vad és durva meglepetésekkel, csavarokkal, miközben megismerjük Adair múltját is. A Halhatatlan végül lezárul és eljutunk az olvasó jelenébe, Lanore már egy majdnem átlagos, egyszerű férfi mellett éli boldog életét és felejt, felejteni akar.
Lényegében happy end, de a majdnem ötszáz oldal elolvasása után hiányérzetünk maradhatott.
De megérkezett a folytatás…
A Megtorlás elején rögtön megtudjuk, a sors elől nincs menekvés, Adair újra felbukkan és egy egész könyvön keresztül tartó üldözés résztvevői lehetünk úgy, hogy egyre több részletet ismerünk meg mind Lanore, mind Adair múltjából. Előbukkannak az első kötetben megismert mellékszereplők, és egyre mélyebbre jutunk Adair valódi érzéseibe, valódi életébe is.
A második könyv főhőse inkább Adair, Alma Katsu inkább a férfit helyezi előtérbe, már nem csak Lanorért izgulhat az olvasó, hanem az alkimistáért is, mert a szerelemmel küzd, olyan erőkkel, amiket előtte talán még sosem érzett. Egy olyan ember küzdelmét láthatjuk, aki évszázadok óta nem ismerhette meg ezt az érzést és a visszautasítást nehezen viseli.
Ha külön kellene szedni a két könyvet, akkor az első a jobb és komplexebb és akár vége is lehetne ott. Katsu a második könyvvel kedvet ad az első újraolvasásához, de eléri azt is, mint egy telenovellánál, tovább nyújtsa a történetet… és végleg magához láncolja az olvasóit.
Katsu stílusa könnyed, a történet jól olvasható, letehetetlen, bár érezni, sok mindennek nem örülhetünk majd a második rész végén. Ennek ellenére kíváncsian várjuk beteljesülhet-e két ember szerelme, egymásra találhat-e két olyan ember, akik amúgy vonzódnak egymáshoz, de ezt még maguknak sem merik teljesen őszintén bevallani…
Molnár Gábor