Fekete tündérmese felnőtteknek, táncjátéknak készült, könyv is lett belőle gyönyörű képekkel illusztrálva.
Audrey Niffenegger a Hollókisasszonyt eredetileg felkérésre írta. Wayne McGregor, a Londoni Királyi Balett koreográfusa kérte meg az írónőt a tündérmese történetének megírására, a koreográfus meg kidolgozta rá a táncot.
A Hollókisasszony éppen ezért nagyszerű, mert mikor még nem tudtam a történet megszületésének előzményét, már akkor is inkább balettként képzeltem el, mint mesének. Meg van a tündérmesékre jellemző kötöttségek szinte minden eleme a Hollókisasszonyban, de igazán széppé és igazán magával ragadóvá a képekkel együtt válik.
A történetben van egy magányos postás, aki félreértésből, de felnevel egy megsérült hollót. A holló meg beleszeret a postásba, elmehetne vissza a sajátjai közé, de inkább marad, összeházasodnak, gyermekük születik. Egy olyan gyermek, aki se nem ember, se nem holló.
A hollókisasszony kirekesztve érzi magát, magányos, valahova tartozni akar, elvágyódik, repülni szeretne, de ahhoz szárnyra lenne szüksége, van itt szerelem, viszonzatlan is, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Van lezárás, mint a tündérmesékben, van átváltozás, magunkra találás, de mindez egy végig szomorú hangulatú mesében.
A Hollókisasszony története lehetne klasszikus tündérmese is, de Niffenegger éppen eléggé kifacsarja a műfajt, éppen eléggé feketévé, gótikussá, morbiddá teszi, hogy ne a sokszor ismételt történeteket kapjuk csak meg újra és újra. A mai világ problémáit is átérezzük egy olyan történetben, ami a régies hangulata ellenére velejéig modern fantasy. Nyolcvan oldalon felnőttként is elvarázsolódhatunk a mesék táncos világában.
Ajánló: Képek a könyvből az írónő oldaláról
Molnár Gábor