A Kate Winslet főszereplésével készült Nyárutóban az előzeteseknek megfelelő hangulatos, lassan folydogáló, érzelemteli filmet kapunk. Kevés szó, érzékletes színészi játék mutatja be Joyce Maynard történetét.
Az írónő bestsellere, melyből a film készült egy 13 éves kamasz szemszögéből mutatja be pár drámai nap eseményeit és azok hatását a fiúra.
A fiú anyjával él, aki nem egyszerű személyiség, feszültséggel, depresszióval küzd, amikor betoppan az életükbe egy szökött fegyenc (Josh Brolin), egy gyilkos, aki kitölti az anya életében az űrt, még a fiúnak is „apjává” válik.
Lassan kiderül a múlt, a férfié, aki talán mégsem gonosztevő, és a nőé, aki nem véletlenül került ilyen zűrös lelkiállapotba. Közben a fiú élete is zajlik, a kamaszok összes ingadozásával, bizonytalanságával, szexuális túlfűtöttségével.
Az anya személyisége, kapcsolata az életében váratlanul megjelent férfival a fiatal srác szemén keresztül jut el hozzánk. Az ő szemszögéből látjuk a szerelmet, féltékenységet és árulást, ami így érdekes megvilágítást kap.
A könyvben értelemszerűen jobban kimondottak a dolgok, többet tudunk a fiú gondolatairól és még a két felnőtt is többet beszél. Míg a filmben vannak nem egyértelműen érthető dolgok, események, ami mintegy hangsúlyozza, hogy nem azok a lényegesek, hanem maga a történések átélése, a kiváltott érzelmek.
Sok-sok hallgatással, sejtetéssel, mimikával és feszültségteli helyzetekkel érzékelteti a film azt a folyamatot, ami a három főszereplőben lejátszódik. Maradnak homályba vesző részletek, amikre a könyvben fény derül, más benyomást kaphatunk a szereplőkről is, mint a könyvben. Talán így együtt lesz egységes egész a történet, film és könyv együtt, kiegészítve egymást.
Barna Éva
A könyv már a boltokban, további részlet a történetről
A Nyárutó 2014.02.06-tól a mozikban